Az AKT januárban véglegesíti azt az intézkedési tervet, melyet a kormány elé nyújtanak majd. Az, hogy mi lesz a tervekkel, mikor hozzák őket nyilvánosságra és mikorra lehet belőlük konkrét intézkedés az már a kormányon múlik, az említett testület elvégezte azt a munkát, amiért megalakult. Az elvégezett munkáról és annak lehetséges eredményeiről Dénes Balázst, a testület egyik civil tagját kérdeztük, aki a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) társadalmi szervezet elnöke.

Hogyan értékeli a testület munkáját?

Némiképp szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy milyen konkrét lépések tudnak megvalósulni mindabból, amit a testület tárgyalt. A stratégia, amit elkészítettünk az egy tisztességes anyag, de nem láttam még cselekvési tervet, anélkül pedig nincs miről beszélni, hiszen antikorrupciós terveket már máskor is láttunk, de abból nem valósult meg semmi. A stratégia csak egy elméleti dokumentum, ami nem fogja konkrétan megmondani, hogy mit kell tenni. A cselekvési terv elkészítése viszont a kormány, és a minisztériumok feladata.

Milyen volt a kormány hozzáállása a munkához? Valós szándékot tapasztalt a kormánytagok részéről arra vonatkozóan, hogy mélyreható intézkedések történjenek?

Ezt nehéz megítélni, mert akik leültek tárgyalni, azok mindig nagyon tisztességesek voltak, de mint mondottam hiányolom a konkrét cselekvési tervet.

Törvényi szabályozással mennyire lehet visszaszorítani a korrupciót?

Viszonylag kevés jogszabály módosításra utaló kezdeményezést dolgoztak ki a különböző munkacsoportok, de azért születtek ilyen irányú javaslatok is. Például az átláthatósági munkacsoport tett javaslatot a tényfeltáró újságírással, vagy egyéb más dolgokkal kapcsolatban bizonyos módosításokra, de a korrupciót eddig is büntette a törvény, tehát itt nem alapvetően jogi kérdésről van szó. A szabályozás nem csak jogi természetű lehet. Szabályozás az is, ha létrehoznak egy új testületet, ha több pénzt biztosítanak különböző bizottságok működéséhez, tehát ezek azok a szabályozási lehetőségek, amikkel eredményt lehet elérni.



A Gyurcsány Ferenc-féle tisztasági csomaggal milyen kapcsolatban van ez a stratégia?

Ez egy nagyon jó kérdés, mert az AKT még a tisztasági csomag előtt kezdett el dolgozni, viszont a testületet nem vonták bele ebbe a csomagba, nem is ismertették ezt velünk, tulajdonképpen nem befolyásolta a munkát. Azonban - amennyire most tudom - ez a csomag megbukott.

Mi a véleménye a testületet érő azon kritikákról, hogy kevés figyelmet fordított a helyzetfelmérésre? Hiszen ha jól tudom csak két közvélemény-kutatás készült.

Igen, ez a kritika teljesen jogos, és magam is jeleztem. Nem szabad azt hinni, hogy ez a két felmérés minden kérdésre választ adott. Nem lehet két közvélemény-kutatásra egy egész stratégiát alapozni.

Mikor fejeződik be a testület munkája?

Ha jól tudom akkor most már a véglegesítésen van a sor, és ha ez megtörtént, akkor kerül a kormány elé a stratégia.



Hack Péterrel, az ELTE tanárával már arról beszélgettünk, hogy mi szükségeltetik a szabályozásokon és stratégiákon túl a korrupció felszámolásához. Hogyan lehet, lehet-e egyáltalán változtatni azon az évtizedes beidegződésen, hogy a magyar ember mindent a kapcsolatain, az ismerősein keresztül szándékozik elintézni.

Mi várható a stratégiától?

A testület kidolgoz egy javaslatot, a többi viszont már a kormányon múlik. Az egyik legnagyobb baj, hogy nem tudjuk valójában mi is zajlik, nem ismerjük azokat a cselekvéseket, melyeket korlátozni kellene, és azt sem tudjuk, hogy az eddig korrupció ellenes intézkedések miért nem voltak sikeresek. Az AKT eredményessége ezzel együtt sem jósolható meg, mert nem tudni, hogy a politika mennyire gondolja komolyan a korrupció felszámolását. A politikai elit működési módja arra utal, hogy nem akar a skandináv országokéhoz hasonló, átlátható viszonyokat, hanem fenntartja azt a zavarost, melyben a kapcsolati tőke felbecsülhetetlen értékű, és ez az, ami elvezet a korrupcióhoz.

Milyen konkrét lépéseket lehet tenni a korrupció ellen a stratégián túl?

Egyfelől érdemi, másrészt viszont szimbolikus lépésekre is szükség van. Többször elmondtam már, hogy a párt és a kampányfinanszírozás kérdésének rendezése nélkül semmilyen antikorrupciós törekvés nem tud hiteles lenni. A politikai elit csapdában van, mert mindkét oldal abban érdekelt, hogy a másik félre hárítsa a felelősséget, és nem a megoldás keresésben. A jogkövetés függ attól, az állami szervek mennyire kontrollálják a törvénysértéseket, de még nagyobb mértékben attól, hogy az emberek mennyire érzik érdeküknek a korrupció felszámolását.

Vagyis a politikának kellene példát mutatnia.

Igen, mert amíg azt látják az emberek, hogy a politikai elit azokból az elképesztő közbeszerzési viszonyokból él, amit fenntart, addig nem lesz hiteles semmilyen korrupcióellenes törekvés. Elég ha csak mondjuk a Posta körüli ügyre gondolunk.

Erre akartam én is kilyukadni. Hiszen amíg azt látni, hogy vannak cégek, akik mindig nyernek bizonyos pályázatokon, annak ellenére, hogy nem is járatosak azon a területen, amiről a pályázat szól - mint, ahogy az a Posta-tender estében történt -, addig nehéz elképzelni bármiféle változást. Lehet egyáltalán változtatni?

Lehet. Az egész közbeszerzési rendszert át kellene gondolni. A közbeszerzést azzal a felkiáltással vezették be, hogy átlátható viszonyokat teremt, de ma már mindenki tudja, hogy a közbeszerzés során úgy hirdetnek meg pályázatokat, hogy csak egy ember jelentkezzen rá, vagy úgy bírálják el hogy a haverok, vagy egy párt, vagy cég emberei nyerjenek.

Még sem lehet mit tenni, mert mindig arra hivatkoznak - a Posta is -, hogy minden az uniós normáknak megfelelően történt.

Erre csak azt tudom mondani, hogy röhej. Nemcsak az röhejes, amit csinálnak, hanem az is, ahogy hülyének nézik az embereket. Mindannyian tudjuk: formális szabályokat meg lehet úgy tartani, hogy közben tartalmilag az egész belülről rohad. Például a pesti épületek jelentős része megfelel az európai építészeti normáknak, mégsem mondhatjuk, hogy Budapest olyan, mint Párizs, vagy London. Nem a formán múlnak a nagy dolgok, hanem a belső döntési mechanizmusokon. Ebben pedig óriási felelőssége van a kormánynak. Amikor a döntéshozók bármilyen hivatalban, vagy cégben azt látják, hogy a néhány millióért megvásárolt gagyi tanulmányokért kirúgnak valakit, de nem indul büntetőeljárás, akkor mindenki tudja mi ennek az üzenete. Több milliárdot meg lehet szerezni úgy, hogy 3-4 napi kellemetlenség van a sajtóban, aztán minden megy tovább, mintha misem történt volna.

Azzal az elittel, amelyik tulajdonképpen összenőtt ezekkel a rohadt körülményekkel, lehet valamit kezdeni?

Szerintem lehet. Tulajdonképpen már az is egy örömhír, hogy a társadalom nem tapsol ezeknek az ügyeknek, és nem mondják „mennyire belevaló srácok ezek”.

Igen, de néhány éve egy-egy korrupciós ügy még sokkal nagyobb felháborodást váltott ki. Ma már lassan természetesnek vesszük őket. Van az alagútnak vége?

Ez igaz, de az ezzel kapcsolatos elégedetlenség, előbb-utóbb el fog érni egy kritikus tömeget. Meg kell telnie annak a bizonyos pohárnak. Most az a kérdés, hogy mennyi fér még bele, néhány csepp, vagy még csak félig van a pohár? Szerintem a nagyon közeli jövőben el fog jönni a kritikus pont. Ezt mutatja az is, hogy korábban alig lehetett találni olyan civil szervezetet Magyarországon, amely a korrupcióval foglalkozott volna. Ma már azért ez nem így van, elég csak az emlegetett stratégia kidolgozásában is résztvevő TASZ-ra, Transparency International-re, vagy az Eötvös Károly Intézetre gondolnunk. Másrészt fontos kitérni a sajtó szerepére is, hiszen a napilap- és hetilap-piac a politikától függ, és mindenki csak a másik botrányait akarja leleplezni. Az internetes oldalak megjelenésével, viszont létrejött egy új, a politikától kevésbé függő kommunikációs mező és kialakult ezzel párhuzamosan egy nyugatos réteg, akik külföldön tanultak, dolgoztak, és tudják, hogy nem mindenhol úgy működnek a dolgok, mint nálunk. Az idősebb generáció már beleégett az általános korrupt gyakorlatba, mindenki így szerezte a 60’-as, 70’-es években a lakását, autóját, az ő érzékenységük kevésbé működik, de a fiatalabbaké igen. A különböző üzenetek pedig az interneten keresztül most már mindenkihez eljutnak. Ez, és a civil szféra erősödése reményt ad arra nézve, hogy az alagútnak van vége!