A Simó Endre vezette Magyar Szociális Fórum/Szociális Kerekasztal (a voltaképpeni szociális fórumból kiszakadt szervezet) és a civil társadalom más hasonló tényezői konferenciát akartak tartani az egészségbiztosítási törvény elleni további küzdelem különféle kérdéseiről. Ehhez joguk van.

A MÁV kórház nem engedélyezte, hogy ezt az értekezletet az épületében tartsák meg, majd ezt a Kossuth Klub se tette lehetővé. Ez szerintem fölöttébb helytelen volt. Ugyan miért ne ülésezhetnének bárhol?

Az evvel kapcsolatos nézeteltérés rávilágít a magyarországi új szociális mozgalmak és a parlamenten kívüli baloldal furcsa helyzetére. Ezek a mozgalmak valamennyien helytelenítik az egészségbiztosítási törvényt és a többi neoliberális-neokonzervatív rendszabályt, de egyébként jellemző rájuk a másutt is észlelhető merev polarizáció.

A Simó Endre, Cser Ágnes, Éger István, Morvai Krisztina stb. vezette civil társadalmi szervezetek a Fidesz-KDNP-vel szolidárisak, és sokszor alkalmazkodnak az országházi jobboldal taktikájához. Ehhez is joguk van, avval kötnek szövetséget, akivel akarnak, ha ezt így tartják célravezetőnek és célirányosnak.

Az a kör viszont, amely a Válaszúton c. fölhívást tette közzé (szakszervezeti emberek, zöldek, antiglobalisták, kommunisták, szociáldemokraták, ultrabalosok, független baloldaliak - köztük e sorok írója) ezt a taktikai szövetséget mereven elutasítja, habár a parlamenti "baloldalhoz" nincs köze, csak a parlamenten kívüli baloldal kisebb pártjaihoz. Ám a parlamenten kívüli baloldal is megosztott, furcsa módon vannak Fidesz-barát kommunisták (a Thürmer-párt) és vannak Fidesz-ellenes kommunisták (a Fratanolo/Vajnai-féle Magyarországi Munkáspárt 2006), és így tovább.

A Magyar Nemzet vezércikke szerint a Fidesz iránt barátságtalan szociális mozgalmak "álcivilek", "a kormány emberei", a Népszava szerint a Fidesz-barát szociális mozgalmak lényegében véve a Fidesz-KDNP ügynökei, a Népszabadság tudósítója nem érti az egészet, az általa meginterjúvolt "politológus" pedig - szokás szerint - nem tud semmit, és azt is félremagyarázza.

Én ezt az ügynöközést mélységesen utálom. A szociális mozgalmak tagjai nem kasztráltak politikailag, a neoliberális gazdaságpolitika ellenzésén túl más gondjaik is vannak, és ez kifejeződik állásfoglalásaikban. A kormányt egyikük se támogatja, bár - a bölcs latin mondás szerint - ha ketten teszik ugyanazt, az nem ugyanaz.

Bár én a Fidesz-barát antiglobalista, szociális mozgalmak taktikáját nem támogatom, semmi jele annak, hogy ezek ne lennének autentikus szervezetek. Ideje volna, hogy "a fekete kéz" paranoiával fölhagyjunk.

Szerintem a sajtó kétféle dolgot tehet ebben az ügyben: 1. ne keverje össze a szociális mozgalmakat, tájékozódjék felőlük és lehetőleg ne gyanúsítsa őket alaptalanul; 2. hagyja őket beszélni.


Tamás Gáspár Miklós
alelnök, ATTAC Magyarország