Az edinburgh-i illetőségű, jelenleg 43 éves Kenny Richey-t, aki a 80-as években, 18 évesen költözött Amerikába, 1987-ben ítélte halálra Ohio szövetségi állam illetékes bírósága, emberölés címén.
Richey ellen az volt a vád, hogy valamely vita nyomán felgyújtotta egy ismerős család házát, amelyben egy kétéves kislány, Cynthia Collins halálra égett.
Jóllehet Richey folyamatosan és határozottan tagadta az ellene felhozott vádakat, az ohiói esküdtszék az ügyészeknek hitt, és bűnösnek mondta ki a skót fiatalembert, akit a bíróság halálra ítélt.
Kenny Richey ezzel az ítélettel vonult be a helyi börtön siralomházába, és egyben az egyetemes jogtörténetbe is, megmentéséért ugyanis olyan nemzetközi kampány bontakozott ki, amely szinte példátlan hasonló esetekben.
Az elítélt életéért szót emelt mások mellett a néhai II. János Pál pápa és Tony Blair volt miniszterelnök is, a világ legnagyobb emberi jogi szervezete, az Amnesty International pedig - amely általában is a halálbüntetés eltörlésének harcos szószólója - rendszeres felhívásokban követelte az ítélet megsemmisítését, hibás bizonyítási eljárásra és a védelem gyenge teljesítményére hivatkozva.
Fellebbezés fellebbezést követett, és az ügy nem volt híján drámai fordulatoknak sem: Richey egy alkalommal, 16 évvel ezelőtt, mindössze egyetlen órányira volt attól, hogy a villamosszékbe szíjazzák. Fejét és lábát - ahová az e kivégzési módszernél használt elektródokat erősítik - már leborotválták, és a halálraítélt lefolytatta az ilyenkor engedélyezett utolsó telefonbeszélgetést Skóciában élő édesanyjával, amikor megérkezett az értesítés a kivégzés végrehajtásának felfüggesztését elrendelő legfelsőbb bírósági határozatról.
Richey még ekkor is messze volt attól, hogy ügyét nyerésre állónak tekinthesse, de az idő - ha lassan is - már neki dolgozott: az igazságügyi hatóságok kezdték elfogadni az ügyvédek álláspontját, miszerint a vád igencsak ingatag bizonyítási eljáráson alapult.
Richey oly mértékben elszánta magát ártatlanságának bebizonyítására, hogy a vádalkut is elutasította, pedig ennek elfogadása - vagyis bűnössége beismerése - esetén már rég szabadult volna.
Az ügy végül jogi kompromisszummal zárult: Richey - ügyvédei tanácsára - elfogadta a "no contest" sajátos amerikai köztes megoldását. Ez is a vádalku egy formája, ám az elítélt nem ismeri el bűnösségét, vállalja viszont, hogy nem is él védekezési jogával. Cserébe az állam nem végzi ki, és büntetésébe betudja a már letöltött börtönéveket.
Richey esetében pontosan ez történt: az eljáró bíró formálisan 21 évi börtönre ítélte, és mivel ezt az időt az elítélt rács mögött töltötte, a skót férfi nyomban szabadon távozhatott. Jogi képviselői ezt a megoldást egyértelműen a vád kapitulációjának minősítették, emberi jogi szervezetek szerint pedig éppen az ilyen esetek mutatják a halálbüntetés fenntarthatatlanságát.
Richey-t szerdán várják haza Edinburgh-ba. A halál torkából szabadult egykori elítélt a keddi The Timesnak legközelebbi terveiről csak annyit mondott: olyan szorosan magához öleli édesanyját, ahogy csak tudja, utána hanyattfekszik a kert füvén, bámulja az eget, és ordít egy akkorát, amekkorát ember még nem hallott...
