A gondolkodás szó igen változatos és összetett folyamatokat takar. Hiszen az agyunkat használjuk, ha számolunk, emlékezünk, levelet fogalmazunk, utazást tervezgetünk, szeretteink arcát idézzük fel, egy humoros szituációba képzeljük magunkat, vagy egy problémán rágódunk. A sort még hosszan folytathatnánk, azonban ez a pár példa is elég ahhoz, hogy lássuk: az agyban számtalan, egymásról igen különböző tevékenység központja található, és azokat az egyik legfontosabb szervünknek egy-egy területe irányítja.

Munkamegosztás az agyban

Mire volt jó ez a bevezetés? Mások piszkos gondolataiba szeretnénk belelátni, ugye. Ahhoz pedig nem árt ismernünk egy kicsit az agy szerkezetét. Ugyanis, ha kiadjuk az utasítást (Gondolj valamire… most!) kísérleti nyúlként szereplő alanyunknak, képesek leszünk megállapítani - na, azt talán még nem, ha mondjuk a szomszéd néni macskájának a bal legfelső bajuszára gondol; de azt igen, hogy az agyának mely területe aktivizálódik az adott dolog előhívása közben. Ha például egy szeretett személyre, például a szüleire vagy kedvesére gondol, az agy érzelmekért felelős része, az amygdala lép működésbe. Az algebrikus gondolkodásért a bal, míg a geometrikusért a jobb agyfélteke felelős. Tehát, ha alanyunk a felszólítás elhangzása után vadul elkezdi összeadni a hatot a nyolccal, az előbbi; míg, ha egy dodekaéderre helyezett csonkakúpot vizionál, az utóbbi dolgozik.

Az agy működése során az idegsejtek elektromos impulzusokkal adnak át információt egymásnak, ezeket az EEG méri. Az emberi elektromosság mértéke pár mikrovolttól két millivoltig terjed; ez az aktivitás függvényében változik. Tehát, különböző műszerek segítségével könnyen meg lehetne mérni, az agy melyik része aktívabb éppen, így pedig kitalálhatnánk, kísérleti nyulunk milyen jellegű dologra gondol. Hogy pontosan mire, azt a tudomány jelenlegi állása szerint még nem tudnánk meghatározni. Talán majd pár évtized múlva.

Az agy elülső részén található amygdala az érzelmekért és részben a pozitív gondolatokért felelős. Az egyik alapérzés, a félelem is ezen, a racionális gondolkodásért felelős homloklebeny előtt sokmillió évvel kialakult agyi területen központosul. A bal- és jobb agyfélteke is más-más gondolkodási folyamatokat irányít: a bal a már említett algebrikus gondolkodásért és a nyelvhasználatért, a jobb a térben gondolkodásért, a humorérzékért vagy a színek érzékeléséért felel. Az optimista képzelgéseknek az amygdala mellett az elülső cinguláris agykéreg a központjuk; a mozgásért, és a tervezés-kivitelezésért pedig a homloklebeny a felelős.

Így, ha valaki például az anyósára gondol, az amygdalában az elektromos impulzusok felerősödnek. Az utálat is érzelem. Ha mélyenszántó filozofálgatásba kezd a mosógép működéséről, a homloklebeny fog dolgozni; ha vicceket mesél magának, akkor a jobb agyfélteke; ha pedig gondolatban úszik egyet, és ezt önkéntelen izommozgásokkal is kíséri, akkor ismét a homloklebeny. Nem kell tehát boszorkányság ahhoz, hogy nagyjából feltérképezzük, mi zajlik mások fejében. Egy japán elektronikai cég úgy gondolta (nem, nem láttam az EEG-jüket; egy hírt olvastam róla), kiaknázza ezt a lehetőséget, és kitalálta a gondolatolvasó tévét. A szerkezet érzékeli az agyban lévő véráram változását, és azt elektromos jelekké alakítja át. Így csak akarnunk kell, és a készülék máris a kívánt csatornára vált; a távirányítót el is dobhatjuk. A gondolatolvasás tehát nem lehetetlen, csak még finomítani kell az eljáráson.