Zaccból nem lehet kávét főzni

Cikksorozatunk előző részében tablót készítettünk a volt és a jelenlegi zöld, névleg vagy színleg zöld pártokról. Jelenlegi írásunkban arra keressük a választ, miként lehet, hogy pont Magyarországon nincs működő politikai képviselete a zöld ideológiának, amikor nálunk voltak a legerősebbek a rendszerváltás előtti gyökerek. Az a Duna-kör ami összefogta a környezetvédelem ügyére fogékony ellenzékieket az utolsókat rúgó Kádár-rendszerben, rendelkezett azzal a bázissal, ami képessé tette volna a szervezetileg és támogatottságában is pártképes erővé válásra, a rendszerváltás forgatagában szétszaladt a szélrózsa minden irányába. Központi szervezői az MDF-ben és az SZDSZ-ben, a rendszerváltó pártok egymással konkurens oldalain egyszerre tűntek fel. A maradék – így a kör munkájába annak második felében becsatlakozó Droppa György – hozta létre a Magyarországi Zöld pártot, amiben egy botrányos, 1989 utáni kisgazdákat és szociáldemokratákat idéző puccssorozat során néhány egész konkrétan náciszerű figura vette át a hatalmat '93-ra. Jelvényükben a német birodalmi sasra emlékeztető "röpkép" horogkereszt helyett a német zöldek napraforgós logóját tartja a karmaiban, és síkra szálltak a „fajilag tiszta” házasság érdekében.



Alvó lovagok

A sikeres, párton belüli sörpuccs idején kiakolbólítottak Zöld Alternatíva néven összeszűrték a levet az MSZMP-nek anno a Duna-körre adott válaszával, a KISZ környezetvédő tagozatával. Valahogy mégiscsak tagságot kellett gründolni a párt alá. Ennek, és annak ellenére, hogy kisebb szocdem formációkat is magukba szippantottak, csak marginális környezetvédelmi témákban mozdul meg a Zöld Demokraták Szövetsége (ZD, ZDSZ), azt is úgy a választások tájékán. Más, a klasszikus zöld pártokra jellemző, a hagyományos felosztás szerint baloldali értékeket nem artikulál, a kisebbségi jogokkal és a társadalmi igazságossággal pár programpont erejéig foglalkozik; ennyi a nagy pártoktól is kitelik, mindkét oldalon. Miközben hazánk minden valamire való és csöpp kis szervezete, legyen az bármilyen szak-, érdekvédelmi szervezet vagy origami-kör, megszólalt már az egészségügyi reformot illetően, a Levegő Munkacsoporttól a Humanista Párton át a három és fél tagot számláló újbalos sejtekig, a ZD-től eddig semmilyen állásfoglalást nem hallhattunk.
Eltekintve egy, az év végi kongresszusukon elhangzott, hazánk siralmas helyzetét szép szavakkal ecsetelő beszédben szereplő félmondattól: „Megnyitó beszédében Droppa György elnök kemény szavakkal jellemezte a mai Magyarország helyzetét. Többek között utalt a növekvő államadósság mellett, az erkölcs, az értékrend és a boldogság hiányára, az egészségügy siralmas helyzetére.” Ingerküszöböt átlépő megnyilvánulásaikból azt lehet leszűrni, hogy két választás között téli álmot alszanak, mint a barnamedve. A jóval rövidebb múlttal rendelkező Élőlánc Magyarországért Mozgalom eddigi pályafutása alatt több akciót szervezett, mint a Zöld Alternatíva és a Zöld Demokraták együttvéve. Lehet, félnek a mindenki számára szimpatikus és pártsemleges fű-, fa-, virágvédő imázson túlmutató ügyek aktív felvállalásától, a végén még visszamasíroznak a barnaingesek, vagy mások. Pedig a zöld eszme nem kizárólag a környezetvédelméről szól, minden más felé helyezve azt, ahogy a zöldellenes antiszociális demagógok azt elképzelik. A természeti mellett a kulturális örökség és az emberi szabadságjogok védelme, a radikális – nem egyszer közvetlen – demokrácia, és térben is, időben is (globális és a jövő nemzedékeire is kiterjedő) kiszélesített szolidaritás mind szerves része zöld mozgalmak és pártok ideológiájának. Civil aktivista tippadónk szerint: „Droppáról azt kell tudni, hogy sikeresen hitette el a nyugati zöld pártokkal, hogy ő a zöld erő Magyarországon. Ahogy azt is, hogy hiteles valaki. Erre célzásokat sem lehet tenni nyugaton, kifejezetten sértésnek veszik az ottani zöld politikusok, ha valaki megpróbál utalni arra, hogy nézzék már meg mit csinálnak Droppáék két választás között. Igaz, azon nem lehet csodálkozni, hogy ha elbukják a választást, akkor ugyanabban a koalícióban és felállásban nem indulnak újra. A folyton változó, hozzájuk csatlakozott szervezetek viszont épp olyan hiteltelenek, és inaktívak mint maga a ZDSZ.”

Aki keres sem talál

Vida Viktor független újságíró, a Védegylet szervezőbizottságának tagja így emlékszik vissza arra, miért nem meglévő zöld formáció támogatása volt a vita tárgya akkor, amikor a zöld politikai érdekképviselet felé szimatolgattak: „Egy hiteles zöld pártnak elengedhetetlen előfeltétele, hogy legyen mozgalmi kapcsolata. Szerencsés az, ha akik vezetik, korábban bizonyítottak a zöld mozgalomban, és a párt ugyanazokat a témákat szorgalmazza, csak más eszközökkel, mint a civilek. Ilyen pártot igazából nem láttunk. Rengeteg zöld párt van, olyan is ahol egy-két szereplő korábban, részt vett a civil kezdeményezésekben, de olyan, ami széleskörű, jó kapcsolatot ápolt volna a civil-szférával nincs. Nagyon sok párt esetében nem lehetett megnyugtatóan kizárni azt, hogy nem más, nagyobb, létező pártok érdekei mentén lettek volna életre hívva, hogy lestoppolják a zöld politikai mezőt. A magyarországi kezdetek nagyon sok negatív tapasztalattal jártak. Létrejöttek különböző zöld pártok, aztán egész más személyek ragadták magukhoz a hatalmat. Ilyen puccsokat láttunk a kisgazdáknál, kereszténydemokratáknál is. Ilyen epizódok, amikor székestül vittek ki embereket a gyűlésekről, voltak a zöld pártok történetében is. Sok olyan párt van aminek a civil szektorral nincs kapcsolata, hiteles szakmai vagy mozgalmár tevékenységet nem mutat fel, és ránézésre inkább befektetői, üzleti vagy bűnözői körökre emlékeztető arcok ülnek benne, és bizonytalan eredetű ingatlanokat használnak. Én nagyon sokszor nem tudtam kizárni azt, hogy ne lenne ott a háttérben egy-egy nagyobb politikai pártnak az érdekeltsége abban, hogy ennyire rosszul szerepeljen a zöld mozgalom hazánkban.”