A szopornyica a kutyák hevenyen lezajló, néha elhúzódó, lázas betegsége, amely főként a légutak és egyéb nyálkahártyák hurutjában, valamint idegrendszeri, ritkábban bőrkiütéses tünetekben nyilvánul meg. Korábban széles körben előfordult, manapság - hála a kötelező oltások rendjének - egyre ritkábban, inkább csak menhelyi, talált, illetve nem kellőképpen oltott állatoknál fordul elő.
A betegség emberre nem veszélyes. A kórokozó vírus a levegőből jut be a szervezetbe, de állataink megfertőződhetnek fertőzött orrváladékkal, illetve ilyen vizelet révén is. A betegségnek három megjelenési formája van, a kór előrehaladottságának megfelelően.
 
Mit jelez a kettős lázcsipke?

A lappangási idő többnyire 3-7 nap, ezt követi az első szakasz, amely nagyjából egy hétig tart. Ilyenkor a vírus a fertőzés után a toroktájéki nyirokszövetekben szaporodik el, majd a vérbe kerül, ami ellen a szervezet nagyon magas, akár 40-41 fokos lázzal próbál védekezni. A betegségre az úgynevezett kettős lázcsipke jellemző, ami azt jelenti, hogy az első lázas állapot után 2-3 lázmentes nap következik, majd az állat újra belázasodik. A magas láz nagyfokú levertséggel, bágyadtsággal, és az ellenállóképesség csökkenésével jár. Egyéb tünetként kötőhártyagyulladás, és savós orrfolyás figyelhető meg. Bár a szervezet a vírus ellen ellenanyagokat termel, és elméletileg van lehetőség a gyógyulásra, ez a tapasztalatok alapján mégsem szokott sűrűn előfordulni.

A második szakasz akkor kezdődik, amikor a legyengült szervezetet egyéb kórokozók (főleg gennykeltő baktériumok, mint például Bordetella bronchiseptica, Pasteurella multocida) támadják meg, ez pedig szövődmények kialakulásával jár. Az elváltozások érintik a szemet (szaruhártyahomály, gennyes kötőhártyagyulladás), a felső-, és az alsó légutakat (hurutos-gennyes orrfolyás, hurutos tüdőgyulladás) a gyomor-, és bélcsatornát (hurutos gyomor-, és bélgyulladás), a bőrt (a talppárnák, és az orrtükör bőrének megvastagodása), és a fogakat (barnás elszíneződés kialakulása a fogzománcon, ami a kórt átvészelt állatoknál egy életre megmarad).

A harmadik szakasz a második-hatodik hét közé tehető. Ekkor már - sajnos - az idegrendszeri elváltozások dominálnak: ferde fejtartás, remegés, fogcsattogtatás, generalizált, az egész testre kiterjedő görcsök, főleg a hátsó lábakon kialakuló bénulás, úszó-kúszó mozgás, valamint öncsonkításig fajuló viszketegségérzés. Mivel a betegség agyvelőgyulladás kialakulásához vezethet, és ennek idegrendszeri tünetei a beteg állatok 95 százalékát elpusztítják, túlélésre csekély az esély. A betegséget átvészelteknél pedig nagyon gyakran alakul ki idegrángás, illetve elbutulás, ami már állandósul, és nem gyógykezelhető. A gyakran kialakuló tudatzavar miatt az öntudatlan állapotban lévő állat a gyerekekre is veszélyes lehet, megharaphatja őket, ezért a tünetek függvényében az állat további sorsa, és az euthanasia (végleges elaltatás) is megfontolandó. Öreg kutyák esetében diffúz sclerózis figyelhető meg.

A szopornyica terjesztésében a fertőzött kutyának van döntő szerepe, amely már a lappangási idő alatt ürítheti a vírust különféle váladékaival, elsősorban az orrváladékkal és a vizelettel. A fertőzés közvetlen érintkezéssel vagy takarmány, ivóvíz, eszközök közvetítésével is terjed. Városi településeken a sűrű érintkezési lehetőségek miatt a kutyák fiatalabb korban fertőződnek. A betegség egyes vidékeken 3-4 évenként kifejezett járványokat okoz.

Döntő az első négy nap

A szopornyicában megbetegedett állat gyógyítására a legtöbb esélyt az adja, ha minél előbb elkezdjük a kezelést, s az első négy napban már megkapja a kutya az intravénásan beadható ellenszérumot. Ez esetben a gyógyulási esély kedvező, feltéve, ha a beadott szérum már mégsem tudja utolérni a vírust, mivel az elbújik. A másodlagos fertőzések megelőzésére széles spektrumú antibiotikum, az egyéb tünetekre (kötőhártya-, illetve orrgyulladás) pedig szem-, és orrcseppek, nyálkaoldók és hörgőtágítók szükségesek. A harmadik szakasz prognózisa nagyon rossz. Ilyenkor meg lehet kísérelni görcsoldók, gyulladáscsökkentők (glükokortikoidok), és B1 vitamin adását, de ha a folyamat generalizálódik, akkor az állat menthetetlen.

A baj elkerülésére a legcélravezetőbb a megelőzés: a kutyák rendszeres, preventív célú vakcinázása, kombinált oltóanyaggal. Mivel még a betegséget átvészelt állatokban sem alakul ki egész életre szóló immunitás, ezért felnőtt, és idősebb állatok esetében is fontos a szopornyica elleni emlékeztető kombinált oltások évenkénti beadatása!