2007 decemberében, a röviddel a kiállítás megnyitása után a művész korai időszakának egyik eddig lappangó főműve bukkant föl. A kurátorok már a tárlat előmunkálataihoz kapcsolódóan a keresett művek sorában közölték a festményt a Magyar Nemzeti Galéria honlapján, illetve az ArtMagazin 2006/4. számában, a Wanted című rovatban. A kép 1912 óta nem került közönség elé. Felbukkanása és kiállítása figyelemreméltó művészeti esemény.
A festmény Vaszary életében többször is szerepelt a nyilvánosság előtt: 1906-ban a Nemzeti Szalonban megrendezett Vaszary-kiállításon 70. katalógusszám alatt, 1907-ben a Nemzeti Szalon Első csoportkiállításán 114. szám alatt, majd 1912-ben a Művészházban, a festő gyűjteményes kiállításán 91. szám alatt is bemutatták az alkotást. A mű reprodukciója 1906-ban és 1912-ben is megjelent a Vasárnapi Újságban.
Vaszary János befelé forduló attitűdje enteriőrképeinek egész sorozatán teljesedett ki az 1900-as évek elején. Az európai festészetben e tartózkodó állapotképek tematikai előzményei az impresszionisták és a Nabis művészeinek enteriőrjei voltak, de Vaszary festményei számos ponton kötődnek Rippl-Rónai József e gondolatkörben született ciklusához is. Vaszary ekkor készült festményeinek lírai nőalakjaiban többnyire szeretett feleségére, Rosenbach Máriára ismerhetünk. A most felbukkant képen is ifjú felesége pihenő alakját látjuk az előtérben, a háttérben pedig kézimunkázó édesanyját, hosszúfalusi Szabó Kornéliát örökítette meg a művész.
A festményt tulajdonosa most januárban adta kölcsön a Magyar Nemzeti Galéria Vaszary-kiállítására, ahol a kiállítás zárásáig, február 17-ig lesz látható.
