Kazinczy János Antal 1914-ben született Temesváron, itt járta iskoláit, tanult mesterséget. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendékeként szerzett diplomát.
A II. világháború után Budapesten a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított, de szabad szemlélete és elfogulatlan művészi érdeklődése miatt eltávolították. A Szabad Művészet című folyóirat felelős szerkesztőjeként is hamar állását veszítette. Ettől kezdve festészetéből igyekezett megélni.
Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás idején 12 éves János fiával Ausztriába menekült. 1968-ig Németországban, Nürnbergben élt és dolgozott. Ezt követően Franciaországban egy piciny provanszál faluban, Rockbaron-ban telepedett le. Az itt töltött 37 esztendő alatt teljesedett ki sajátos hangú festészete, szobrászata. Intellektuális igényű alkotóként a feszes kompozíciókat oldó, visszafogott kolorittal, inkább kevert színekből építkező festészetet művelt, aminek szinte térbeli folytatása szobrászata. Az idő által alakított természeti formákat követte a vásznon éppúgy, mint fa vagy bronz szobrain, kisplasztikáin, de ez az eredeti elgondolás, alakította jelentős ékszerművészetét is.
Majd 50 évnyi távollét után, szinte ismeretlenül érkezik munkáival Magyarországra 2002-ben. A nagyközönség és a szakma óvatos távolságtartással kezeli, nem tudván még elhelyezni súlyos, mélyen gyökeredző, gazdag forma- és színvilágú életművét - írja róla a Wikipédia.
Egyéni kiállításai voltak Bukarestben, Temesváron, Budapesten, Párizsban, Münchenben, Stockholmban. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, párizsi Musée d’Art Moderne-ben, és magángyűjteményekben: Magyarországon, Franciaországban, Németországban, Belgiumban találhatók.
