Fókuszban a középosztály

A politikusok az ő kegyeiket lesik, a pártok az ő szavazataikat akarják begyűjteni, a reklámok elsősorban értük-nekik szólnak - a társadalom gerincét képező, szellemileg-politikailag meghatározó, a tömegfogyasztásban élen járó középosztály tagjairól van szó, akiket Ausztriában is épp úgy körüludvarolnak, mint a többi fejlett demokráciákban. De valójában kik is tartoznak a középosztályhoz?

A Die Presse című konzervatív osztrák napilap a különböző pártnyilatkozatokat és szociológiai elemzéseket csokorba gyűjtve - és megtisztítva azokat az "ideológiai felhangoktól" - a legkisebb közös nevezőként arra a következtetésre jutott, hogy az alpesi országban az számít középosztálybelinek, akinek havi bruttó keresete 2000 és 5000 euró (500 ezer és 1,25 millió forint) közé esik.

Ennek a meghatározásnak az alapján nem sokan tartoznak a "gerincbe", ráadásul az így összeálló réteg fölöttébb tarka képet mutat.

Az 2006-os összevont jövedelmi és adózási statisztikák szerint 973 987 olyan személyt tartottak nyilván Ausztriában, akinek havi bruttó fizetése a megadott értékhatárok közé esett. Azaz minden nyolcadik osztrák, a lakosság alig több mint tizenkét százaléka.

Más megközelítésben a keresettel rendelkezők egynegyede - csakhogy ők fizették be a bér- és jövedelmi adók 41,8 százalékát, ami részben megmagyarázza, miért olyan jelentős a súlyuk egy adott ország társadalmi-gazdasági életében.

Az ausztriai középosztálybeliek 77 százaléka férfi, 29 százalékuk nő. Negyven százalékuk alkalmazott, egyötödük a közszolgálati szférában dolgozik. 15-15 százalék a munkások és a nyugdíjasok aránya, az önálló foglalkozásúak a "bázis" tíz százalékát képezik.

Az éves bruttó jövedelmet tekintve 56 százalékuk a 30 000-40 000 eurós (7,5 millió-10 millió forintos) kategóriába tartozik, egynegyedük negyven- és ötvenezer euró között keres, egyötödük jövedelme pedig az 50 000-70 0000 eurós (10 millió és 17,5 millió forint közötti) sávba esik.
Az utóbbi réteg már a legmagasabb, 50 százalékos adókulcs szerint adózik, annak számítási módja és mértéke ugyanis 1988 óta nem változott. A magas jövedelmű, önálló foglalkozásúakat hátrányosan érinti, hogy az ugyanabba a jövedelmi kategóriába tartozó alkalmazottak kedvezőbben adózhatnak a 13. és 14. havi fizetés címén.

Mindenesetre a kormányzó pártok most azon törik a fejüket, hogy a várható támogatottsági-szavazati haszon fejében miként lehetne csökkenteni a középosztály adóterheit a 2010-re kidolgozandó adóreform keretében. A nagykoalíciót alkotó szociáldemokraták (SPÖ) és a néppártiak (ÖVP) hárommilliárd eurót szeretnének kiosztani közöttük, ha addigra sikerül egyensúlyba hozni a költségvetést, sőt egy kis többlethez is hozzájutni.