Amióta láttam az előadást, eltelt pár nap. Ennyi kellett, hogy össze tudjam szedni a gondolataim, hogy meg tudjam érteni a darabot. Mikor megkérdeztem, hogy írhatok-e erről, szerkesztő kollégám közölte, hogy ez az egyik kedvenc műve. Vajon másnak is az lesz?

Az öreg hölgy látogatása egy valamikor virágzó, de jelenleg elszegényedett városban, Guellen-ben játszódik. A városban nagy a munkanélküliség és eluralkodott a kilátástalanság. A megkeseredett helyi lakosság reménykedve várja Clair Zachanassian, a város egykoron kirekesztett, de azóta a nagyvilágban meggazdagodott szülöttjének hazatérését. Azt remélik, hogy a város jelenlegi polgármesterének, Clair egykori udvarlójának, és elcsábítójának ismét sikerül a dúsgazdagon visszatérő Clair kegyeibe férkőznie. Abban reménykednek, hogy az így kicsikart pénz a város fellendülését fogja szolgálni. A hölgy megérkezik immár hetedik férje, valamint inasa (aki egyben személyes ügyvédje is), két vak és kiherélt közkapcsolati szakértő és néhány marcona bandita testőr kíséretében.

A régi szerelemre alapozott fejlesztési segély, illetve az adomány terve egy ideig kilátástalannak tűnik. Az öreg hölgy azonban egymilliárd márkát ígér egy múltbeli rossz cselekedet jóvátétele ellenében. Ugyanis Anton Ill, a polgármesteri szék várományosa annakidején elcsábította, és teherbe ejtette a fiatal és hiszékeny Clairt, utána pedig hamis tanúkkal és a hatóság megvesztegetésével elűzte a megszégyenített leányt a városból. Clair a száműzetésben prostituált lett, majd bőségesen meggazdagodott. Jelenlegi ajánlata alapján a város megkapja a bőséges jutalmat, ha valaki megöli a volt csábítót. „Ez Európa, elfelejti, hogy mi nem vagyunk barbárok” – kiált fel a polgármester, de ezzel semmi nincs megoldva. Sőt, csak most kezdődik a bonyodalom.

A hölgy türelmesen vár, közben váltogatja a férjeit. A helybeliek az általános pénzhiány ellenére, csakhamar felesleges költekezésbe kezdenek. Drága cigarettákat szívnak, könnyelmű kölcsönöket vesznek fel. Új cipők, új autók, új ruhák. A polgármester érzi, hogy a város polgárai követik minden mozdulatát. A félelem megkeseríti az életét.

Clair, vagy ahogy többször is emlegetik, Klára (Ladányi Andrea) szikár, kegyetlen nő, még a vonásai is erről tanúskodnak. Szinte kilátszódnak a csontjai, vékonysága, a mozdulatai, testének apró rezdülései is arról árulkodnak, hogy egy meggyötört nő. A szoborszerű arc mögött kegyetlen indulatok lángolnak. Elégtételt akar. Nem volt ő mindig ilyen, csak ilyenné tette az élet. Nem vesztesnek született, bár megcsalták és megnyomorították, végül győznie kell. Ezért jött vissza fiatal kora helyszínére. Mint egy terrorista, úgy érkezik a városba, de ő fegyverhez nem nyúl. A várost terrorizálja, pénzzel kecsegtetve a lakosokat. A piszkos munka legyen az övék.

A beígért pénz mindenkit megszédít. A költekezés, a fokozatos jómód jól megfigyelhető a Benedek Mari által tervezett jelmezek változásában. Eleinte mindannyian lerongyolódott anyagi helyzetükhöz illő alsóneműben várják megmentőjük érkezését. Később már rikító színű harisnyákban, ingekben vannak. A pénz reménye színt hoz az életükbe is. A díszlet is ezt szimbolizálja. Élénk színek, semmire nem hasonlító, hegyes formák. Erős a kontraszt, a színház fekete, ütött, kopott háttere és a mai kornak megfelelő színvilág között.

Méhes László Illjét elsősorban a félelem határozza meg, ez nem is csoda abban a kiszolgáltatott helyzetben, amibe kerül. A nosztalgikus módon felidézett ifjúkor, minden, csak nem őszinte. Hiába mesél a vörös, loknis hajú lányról, ott van a rettegés a szavaiban, mert tudja, a nő nem tudott hátat fordítani a múltnak. Ők ketten pontosan tudják, hogy elválásuk évekkel ezelőtt, minden volt, csak nem épp idilli. Ill félelmét a rendőr (Vári Kovács Péter) épp olyan alaptalannak tartja, mint a polgármester (Szabó Kimmel Tamás). Ill már azon sem csodálkozik, hogy a Klári elszabadult feketepárducára vadászók fegyverrel jönnek-mennek, és ez a pisztoly minduntalan rászegeződik. Egy darabig tűri az aggasztó változásokat, de amikor már a templomba is új harang kerül, nem bírja tovább, menekülni akar. Az állomáson azonban ott van az egész város, és nem engedik felszállni a vonatra.

Ill elveszett. A beletörődés azonban nem jelent elismerést. Nem ellenkezik a kivégzése ellen, de az öngyilkosságra nem hajlandó. A tárgyalás során mindvégig próbálja legyőzni halálfélelmét, de minden porcikája reszket, míg fia (Ferencz Bálint) egy utolsó ölelésében megfeszül a teste... Szívroham? Talán. Mi lesz a kisváros lakóinak sorsa?

Gondolkoztam a zenén, merthogy van benne. Nem, musical, de helyenként énekkel oldják meg a beszédet. Nem értettem, hogy miért, ettől több lenne az előadás? Nem erősítette, sőt helyenként még hátrányára is vált a darabnak. Pedig ha valaki, én tényleg szeretem a zenét. Zsótér Sándor így képzelte el az Öreg hölgyet. Lehetett volna, több, lehetett volna kevesebb, neki így volt jó. A közönség meg majd eldönti. Egy javaslat: ne menjenek haza a szünetben!