Teller Ede 1908. január 15-én született Budapesten, apja egy jó nevű ügyvéd, Teller Miksa volt. A Trefort Ágoston Gimnáziumban érettségizett, ahol több híres tudós, mint Kármán Tódor vagy Polányi Mihály is tanult. A magyarországi oktatást akkor is nagyra értékelte, mikor már nem volt benne része; a tudományos ismeretek mellett barátokat is szerzett - egy tudósnak természetesen tudós barátai (is) vannak: ő többek közt Neumann Jánossal és Szilárd Leóval ismerkedett össze. Kezdetben a matematika iránt érdeklődött, de édesapja azt szerette volna, ha fia egy jól jövedelmező pályát választ: vegyészmérnöknek szánta, 1925-ben be is íratta a Budapesti Műszaki Egyetemre. Teller azonban csak fél évet töltött a BME-n, 1926 januárjában elhagyta az országot a Horthy-korszak Numerus clausus törvénye miatt, amely korlátozta többek között az egyetemekre felvehető zsidók számát.

A Karlsruhei Egyetemen tanult tovább, ahol matematika, kémia és kvantummechanika előadásokat hallgatott. Utóbbit Herman Mark professzor adta elő; ennek hatására kezdett el Teller a fizikával foglalkozni. 1928-ben a Müncheni Egyetemre iratkozott be, ahol Arnold Sommerfeld előadásait is hallgatta. Ebben az évben balesetet szenvedett: nagyon szeretett a hegyekbe kirándulni a barátaival; a szerencsétlenség is egy ilyen alkalommal történt. Villamossal utazott a vasút felé; valamin elgondolkodott, ezért elfelejtett leszállni. Leugrott a járműről, elesett, és a villamos levágta a jobb lábfejét. Összevarrták a lábát, protézist kapott, így még egy ideig hódolhatott szenvedélyének, persze, nem olyan gyakran, mint szerette volna. A kórházi kezelés után Budapesten vakációzott, aztán végül nem tért vissza Münchenbe, hanem a Lipcsei Egyetemen folytatta tanulmányait. Itt Werner Heisenberg professzor tanította, aki kutatómunkájába is bevonta a fiatal Tellert. Nála írta meg doktori értekezését az ionizált hidrogénmolekuláról, amelyet 1930-ban védett meg.

Ezután molekulaspektroszkópiával foglalkozott, ezzel kapcsolatos legfontosabb eredménye a Jahn-Teller-effektus. Lipcse után Göttingen következett, ahol a későbbi Nobel-díjas James Franck tanársegédje lett. E periódus eredménye volt a hajlítási mozgások leírására szolgáló Pöschl-Teller-féle egydimenziós potenciálfüggvény kidolgozása. 1934-ben Magyar Állami Ösztöndíjjal Rómába ment, ahol Enrico Fermivel, a kvantumelmélet-fejlesztésről ismert olasz fizikussal dolgozott. Később Rockefeller-ösztöndíjjal Koppenhágába utazott, ott pedig Niels Bohr Nobel-díjas tudóssal működött együtt. Nála ismerte meg George Gamow ukrán születésű amerikai fizikust, akivel magfizikáról beszélgetett, és nagy motoros túrákat tett. Gamowwal való beszélgetéseinek hatására kezdte el jobban érdekelni a magfizika. 1934-ben elhagyta Németországot, és rövid angliai tartózkodás után az Egyesült Államokban kötött ki. Amikor Gamow a George Washington Egyetemen professzor lett, 1935-ben Tellernek is szerzett itt állást. 1936-ban egy közös dolgozatuk jelent meg, amelyben leírták a béta-bomlás szelekciós szabályát; ezt azóta Gamow-Teller szabálynak hívják. Teller bár külföldön élt és dolgozott, nyaranta mindig hazautazott. Egyik ilyen otthoni tartózkodása alatt vette feleségül gyerekkori szerelmét, Harkányi Micit. A házassággal magára haragította a Rockefeller Alapítványt, amelytől korábban ösztöndíjat kapott: a szervezet nem kívánta a tudós mézesheteit szponzorálni.

Gamowwal való közös munkája során sikerült jobban feltérképezniük a Nap energiaforrásának működését, és tanulmányozniuk a proton-proton fúziót és a pozitív béta-bomlás együttes megvalósulását. Ezekben az években Teller a magfizika mellett más területekre is kirándult. Régi hobbija annak idején a hegyekbe vitte; ekkoriban azonban inkább az elektronszerkezet és a molekulák geometriájának kapcsolatával foglalkozott. 1937-ben jelent meg Hermann Arthur Jahnnal közösen írt dolgozata; az abban leírt jelenséget azóta Jahn-Teller-effektusnak nevezik. Egy teljesen más dolog, a nempórusos szilárd felületen lejátszódó több rétegű adszorpció is foglalkoztatta a tudóst. Egyszer a szintén magyar származású Stephen Brunauerrel töltött el egy hétvégét, ő beszélt neki a témáról, mely megragadta Tellert is, így másnap átadta Brunauernak a jelenség matematikai leírását. Azóta a nempórusos szilárd anyagok felületét BET (Brunauer-Emmett-Teller) felületnek hívják.

A rendszeresen megrendezésre kerülő Washingtoni Elméleti Fizikai Konferenciát 1939-ben Gamow és Teller szervezte. Itt jelentette be Niels Bohr dán tudós a maghasadás felfedezését; ennek jelentőségét az Amerikában élő fizikusok azonnal felismerték. Ezután felgyorsultak az események; a fejleményeket mindenki ismeri, Hiroshima és Nagaszaki néven. Teller is ott volt azon Long Island-i üdülőhelyen 1939-ben, ahol Albert Einstein és Szilárd Leó levelet („Einstein-levél”) írtak Roosevelt elnöknek, amelyben javasolták a Manhattan Terv létrehozását. Teller az első atomreaktor megépítésén dolgozott Chicagóban, itt kezdett el gondolkozni az atombombán. A chicagói reaktor beindítása után meghívták az előbb említett Manhattan Tervbe, ahol 1942 és 1946 között tevékenykedett; az atombomba etikai kérdéséről könyvet is írt.



Már a Manhattan Project idején felvetette a hidrogénbomba kifejlesztésének lehetőségét, és folyamatosan szorgalmazta megvalósítását. Az első hidrogénbomba a Los Alamos Tudományos Laboratóriumban készült el, melynek 1949 és 1952 között társigazgatója volt. A Reagan elnök idején elkezdett csillagháborús stratégia egyik kidolgozója szintén ő volt. A hidrogénbomba és a csillagháborús stratégia kifejlesztésében játszott szerepe révén Teller Ede - azaz, ekkoriban természetesen már Edward Teller - hatással volt a 20. század történelmére.
Nevét bár angolosította; a magyar kultúrához egész életében kötődött; külföldről is figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket Azt vallotta, tudományos sikereit magyar anyanyelvének is köszönheti. Végig folyékonyan beszélt magyarul, és sok verset tudott kívülről, főleg kedvencétől, Adytól. 1945-től a Reaktorbiztonsági Bizottság tagja volt, leállíttatnia az olyan reaktorok működtetését, mint amilyen például a Csernobili erőmű. Csernobilban később valóban az általa megállapított, és róla elnevezett Teller-effektus vezetett a katasztrófához. Később a biztonságos reaktorok kifejlesztésén dolgozott.

1990-ben járt újra Magyarországon, s utána minden évben hazalátogatott, amíg egészsége engedte. Eredményeit mintegy hatvan díj és kitüntetés ismerte el: kapott díjat többek között Kennedy, Reagan és George W. Bush elnöktől és Göncz Árpád köztársasági elnöktől. 1997-ben elsőként kapta meg a Magyarság Hírnevéért kitüntetést. Életműve hatalmas; mintegy ötven könyvet írt. 2003. szeptember 9-én halt meg a kaliforniai Stanfordban; az egész természettudományos társadalom gyászolta.