Hoover káderlapjai

A jelentésben mellékelt egy listát 12 ezer, veszélyesnek tartott személyről és biztosította Trumant, hogy "az FBI letartóztat minden, a nemzet biztonságára potenciálisan veszélyes egyént és bezárja azokat szövetségi és katonai börtönökbe." A fogvatartás meghatározatlan időre szólt volna és minthogy kívánalmainak megfelelően a "Habeas corpus"-törvényt felfüggesztették volna, a rabok nem kaptak volna jogot arra, hogy ügyükben bírósághoz folyamodjanak - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

Hoover terve azonban nem valósult meg. 1950 szeptemberében ugyan az amerikai kongresszus jóváhagyott egy törvényt a "radikális szélsőségesek" letartóztatásáról arra az esetre, ha az elnök elrendelné a szükségállapotot, de a demokrata Truman ezt nem tette meg, sem pedig utóda, a republikánus Dwight D. Eisenhower. Az alkotmány szerint ugyanis a "Habeas corpus" csak forradalom vagy invázió esetén függeszthető fel. De Hoover elégnek tartotta volna hozzá az invázió veszélyét és az amerikai csapatok megtámadását az általuk elfoglalt területeken.
Mindez abból a dossziéból derül ki, amelynek feloldották a titkosságát Washingtonban. Nevek nem kerültek nyilvánosságra, de annyi bizonyossá vált, hogy a 12 ezer embernek csupán 3 százaléka nem amerikai állampolgár.

Hoover már 1946-ban kért engedélyt azoknak az amerikaiaknak a letartóztatására, akik konfliktus esetén veszélyt jelenthettek volna. 1948-ban az akkori igazságügy-miniszter, Tom Clark jóváhagyásával listát is készített róluk. Terve szerint akkor még - egy később meghatározott idő elteltével - a fogvatartottak panasszal élhettek volna, de csak különleges bíróságok előtt, amelyek egy bíróból és két, minden gyanú felett álló állampolgárból álltak volna. Precedensként Hoover egy 1920-as esetre hivatkozott, amikor több ezer anarchistát, radikálist és kommunistát tartóztattak le és internáltak az első "vörös veszély" ürügyén.