Az AFP francia hírügynökség szerint ugyanis a II. Vatikáni zsinat (1962-1965) óta múlt vasárnap volt az első alkalom, hogy az egyházfő időnként a főoltár felé, a híveknek hátat fordítva mondott nyilvános misét.
A liturgiaszakértő szerint a pápának azzal, hogy "időnként a híveknek háttal állva, a kereszt felé tekintve mutatja be a szentmisét", az egész közösség figyelmét arra irányítva, az a célja, hogy a modern ember is felfedezze Istent és a megváltást.
A miséző papok a II. Vatikáni zsinat előtt a főoltár felé fordulva mutatták be a szentmisét, a hívekkel nem szemben állva, hanem mintegy az ünneplő közösség élén, velük egy irányba, a szentély, illetve annak keresztje felé fordulva. Ez a rituális mozdulat erőteljesen fejezi ki, hogy a pap a hívők elöljárójaként, mintegy az ő képviseletükben fordul Istenhez, bemutatván az áldozatot - mutatott rá Káposztássy Béla.
A ma általánosan elterjedt "szembemiséző" gyakorlat a II. Vatikáni zsinatot megelőző liturgikus mozgalom eredménye, amely a lelkipásztorok tapasztalatain alapult. Ennek eredményeként az egyház nyitottságát jelképezi az, hogy a pap mise közben szembefordul a hívekkel - mondta.
A II. Vatikáni zsinat határozatainak következtében a pap az oltár és az azon megjelenő Krisztus körül kialakuló közösséget jeleníti meg. Ez másfajta liturgikus térkoncepciót is kíván, amint azt a modern építésű templomok már igyekeznek követni - közölte a szakember.
Elmondása szerint a múlt század közepe előtt épült templomok többségének belső térszervezése a régi főoltárnak egyfajta centrális és kiemelt helyet biztosított. Ez az eredeti térkoncepció viszont jelentősen módosult akkor, amikor a reform hatására az új, szembemiséző oltárokat kezdték használni.
Káposztássy Béla meglátása szerint a pápa részben azért is dönthetett a Sixtus-kápolnában a főoltár felé való misézés mellett, hogy ne zavarja meg "ennek az építészeti gyöngyszemnek a szépségét és harmóniáját".
Szólt arról is, hogy a nyitottság másik megnyilvánulása az anyanyelvi misézés engedélyezése volt 1965 után, meghagyva a latint is lehetőségként.
Ezzel kapcsolatban Káposztássy Béla megjegyezte: a római katolikus szertartás "anyanyelve" ma is a latin, a liturgikus könyvekben a latin szöveget fordítják a közösségek anyanyelvére.
