A korábbi tanulmányok változó eredménnyel végződtek: volt olyan vizsgálat, amelyben például a bőséges káliumbevitel kissé lejjebb vitte a vérnyomást, más megfigyelések ezt nem tudták megerősíteni, ezért P.W. de Leeuw és munkatársai 124 egészséges önkéntes felnőttnek adtak különleges tejitalt nyolc héten át.
Véletlenszerű kiválasztás szerint a vizsgálati alanyok fele szelénnel, magnéziummal, káliummal, kálciummal dúsított, 2,5 deciliter sovány tejitalt fogyasztott minden nap, amelybe C- és E-vitamint is tettek, a másik csoport ugyanannyi vizet ivott.
A résztvevők vérnyomását ákéthetenként mérték, de a vizsgálat elején és végén 24 órás vérnyomás-monitorozáson is átestek. Elsősorban arra voltak kiváncsiak, hogyan változik a szisztolés vérnyomás, de a diasztolést - a "per" értéket - ugyancsak gondosan feljegyezték, valamint a 24 órás adatok alakulását.
A vizsgálat végére az önkéntesek szisztolés vérnyomása átlag öt higanymilliméterrel csökkent - de egyformán, akár a vitaminkoktél-ivók akár "vizesek" csoportjába tartoztak. Ugyanez az eredménye a 24 órás vizsgálatnak is, sőt nem tapasztaltak különbséget a csoportok között a pulzusszám szempontjából sem.
De Leeuw és munkacsoportja fölvetette annak a lehetőségét, hogy talán nem adtak elég sok vitamint vagy káliumsót a tejhez, de valószínűsíthető az is, hogy a táplálékkiegészítők egyes alkotóelemei erősítés helyett éppen ronthatják egymás kedvező hatását. Ez utóbbi lehetőség egybevág több új tanulmány eredményével, amelyek azt mutatták, hogy a maximális hatás végett bonyolult összetételű multivitaminok és táplálékkiegészítő szerek nemritkán kedvezőtlenek az egészségre.
A magas vérnyomás csökkentésére tehát a látványosan reklámozott készítmények helyett érdemes inkább kezelőorvosunkkal megbeszélni a legjobb gyógyszeres kezelést. És soha ne feledjük, hogy a nem gyógyszeres kezelési módokból az esetleg ránk rakódott túlsúly leadása, a rendszeres testmozgás és a konyhasó bevitel minimálisra csökkentése az egyértelműen bizonyított módszer.
