Verespatakkal kapcsolatban sokat hallhattuk az ön nevét. Az Európai Parlamentből nézve milyen reményeink lehetnek? Megvalósul a beruházás, vagy sikerül megakadályozni?

A verespataki beruházással nem volt nehéz dolgunk az Európai Parlamentben. A 2000-es tiszai ciánkatasztrófa felnyitotta Európa szemét. A nyugat-európai képviselőtársaink már akkor foglalkoztak vele, amikor még nem voltunk uniós tagok. Vizsgálóbizottságot is küldtek a helyszínre. Nekünk azt kellett bebizonyítanunk, vagy felhívni arra a figyelmet, hogy a verespataki beruházás negyvenszer annyi ciánt használna fel mint az emlékezetes 2000-es tiszai katasztrófát okozó létesítmény. Már akkor voltak olyan javaslatok, hogy a cianidos technológiát használó beruházásokat tiltsák be Európában vagy legalább az új bányaberuházásoknál ne alkalmazzák.



Ennek megfelelően magam és képviselőtársaim többször felszólaltunk napirend előtt, kérdésekkel bombáztuk Dimas környezetvédelmi biztost. Nem tűnt eredménytelennek, mert maga Dimas biztos többször elmondta, hogy nem ért egyet a beruházással és igyekszik minden módon megakadályozni. Én a Greenpeace környezetvédelmi szervezettel egy nagy nemzetközi sajtótájékoztatót tartottam 2006 őszén, és közben folyamatosan kapcsolatban voltunk a román környezetvédőkkel, mert ez alapvetően nem magyar, hanem román ügy. Román természeti értékeket akartak elpusztítani, román lakosságot akartak kitelepíteni a helyszínről. Több olyan jogszabály született az Európai Parlamentben ami a mi értelmezésünk szerint immár nem teszi lehetővé ezt a beruházást. Ilyen – többek között – a bányászati hulladék kezeléséről szóló irányelv. Szerintünk más környezetvédelmi jogszabályokkal is ellentétes. Sokat segített, hogy az RMDSZ kapta a környezetvédelmi tárcát, és egy fiatal politikus személyében magyar nemzetiségű környezetvédelmi minisztere lett Romániának. Vele folyamatosan kapcsolatban voltunk. Ma azt mondhatom felelősséggel, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez a bánya nem fog megépülni, mint annak, hogy megépül. Azt hiszem a veszélyt sikerült elhárítani. Ez persze nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel ülhetünk. Azt jelenti, hogy a normát tartassuk be. Ez elsősorban a román hatóságok dolga. Nekünk magyaroknak pedig az, hogy árgus szemekkel figyeljük mi történik, és ha úgy látjuk hogy olyan döntés születik, ami ellentétes az európai környezetvédelmi joggal, a már létező, elfogadott szabályokkal, akkor hívjuk fel rá a figyelmet.