Görgey Artúrra emlékezünk

A régi, de elszegényedett szepesi nemes család sarja a tanári pálya felé vonzódott, de apja katonának kényszerítette, itt a főhadnagyi rangig vitte. 1842-ben otthagyta az egyhangú szolgálatot, s Prágába ment vegytant hallgatni. Nevéhez komoly tudományos eredmények fűződnek, megoldotta a zsírsavak homológ elválasztását, fölfedezte a laurilsavat és dolgozatot írt a kókuszdió olajának zsírsavairól.

A forradalom kitörése után a kormánynak ajánlotta fel szolgálatait, s nevéből elhagyta a nemesi y-t. (Az utókor mégis így írja nevét, bár ő élete végéig ragaszkodott a Görgei formához.) Jellacic betörése után az aldunai népfelkelés parancsnokának tették meg, neve ekkor lett országosan ismert, mert a kémkedésen kapott Zichy Ödön grófot statáriális bíróság elé állíttatta és felakasztatta.

A vesztes schwechati csata után a feldunai hadsereg főparancsnokaként lelket öntött seregébe, gyorsan és kiválóan manőverezett, hatékonyan használta a tüzérséget, nemegyszer személyes bátorságával is kitűnt. A túlerőben lévő osztrákokkal nem bocsátkozott harcba, feladta a védhetetlen fővárost és Vác felé vonult vissza. Itt közzétett proklamációjában 1848-as alapokra helyezkedve gyakorlatilag kivonta magát a Honvédelmi Bizottmány közvetlen rendelkezése alól. Ezután az északi bányavárosok felé indult, hogy elvonja az osztrák főerőt, s a Branyiszkói-hágón áttörve egyesült a többi magyar sereggel.

A vesztes kápolnai ütközet után elérte a fővezér Dembinszky felmentését, 1849. március 31-től ő vette át a főparancsnokságot. A tavaszi hadjáratban győzelemről győzelemre haladva az országhatárra szorította vissza az ellenséget, május 21-én visszafoglalta Budát, a Szemere-kormányban hadügyminiszterré nevezték ki. A Függetlenségi Nyilatkozatot nem helyeslő, katonaként gondolkodó Görgey és a Kossuth ellentétei nyílt viszálykodássá fajultak. Görgey július 2-án a komáromi csatában visszaverte az orosz csapatokkal megerősítet császári fősereget, de súlyos fejsebet kapott. Kossuth sebesülésére hivatkozva a fővezérségről és a hadügyminiszterségről is leváltotta, Görgey ezt figyelmen kívül hagyva a Dél-Magyarországra költözött parlament és kormány után indult. A menet során saját erői négyszeresét kötötte le, de bravúros hadmozdulataival sem tudott változtatni a kialakult hadihelyzeten. A temesvári vereség után, augusztus 11-én Kossuth diktátorrá nevezte ki és teljhatalommal ruházta fel. Görgey más lehetőséget nem látva, tiszttársaival egyetértésben két nappal később Világosnál letette a fegyvert az orosz csapatok előtt.

A közvélemény ezért - mára bizonyosan tudható, hogy indokolatlanul - árulónak bélyegezte, ő a vádat életének hátralévő 67 évében méltóságteljes nyugalommal viselte. A cár személyes közbenjárására életben hagyták, de száműzetésre ítélték, Klagenfurtban tartották házi őrizetben. A kiegyezés után egy ideig a Lánchídnál volt alkalmazva, majd Visegrádon élt visszavonultan. Életének 99. évében, Buda visszavételének 67. évfordulóján, 1916. május 21-én érte a halál a budapesti Mária Valéria utcai lakásában.