A kampány megtervezését hogyan befolyásolja az, hogy Sólyom László a lehető legközelebbi időpontot, március 9-ét jelölte ki a népszavazás dátumául?

Horn Gábor az SZDSZ ügyvivője éppen ezt kritizálta, miszerint a túl korai időpont nekik nem feltétlenül kedvező, mert a kampányolást nem tudják megfelelően tervezni, időzíteni. Míg ez például a Fidesz szempontjából kevésbé jelent problémát, mert ők már jóval előbb elkezdték Tarlós irányításával a kampányt.

Azért Sólyom László eddigi időpont kijelöléseit tekintve ez a március 9. senkit nem érhetett váratlanul. A kérdés csupán az, hogy Sólyom átgondolta-e mennyire közel van ehhez a dátumhoz március 15., amikor a népszavazási eredmény ismeretében vélhetően hatalmas tömegek vonulnak majd utcára, ami nagy veszélyforrást rejt magában.

A köztársasági elnök bizonyára jól átgondolta az időpont-kijelölést. Többen azt mondják, hogy március 15-ig eltűnik a népszavazás árnyéka és normálisan ünnepelhet az ország. Szerintem van arra esély, hogy ismét az utcákon folytatódik a politikai csatározás, amely nem tesz jót az ünnepi hangulatnak. Valószínűleg kommunikációjukban az eredménytől függően ki is fogják használni a pártok, hogy az érzelmekre hatva feltüzeljék híveiket. Ez nagyon nem tesz jót az amúgy is nyugtalan politikai klímának.

Az idő rövidsége milyen kampányeszközök használatát teszi lehetővé?

Már a 2006-os választásokkor hangsúlyosan jelentek meg a telefonos, mobiltelefonos és egyéb, online üzenetek, amelyek a hagyományos eszközöket, például az óriásplakátokat, szóróanyagokat egészítették ki. Az online-ba beleértem a honlapokhoz, illetve az e-mail-ekhez kötődő üzenetek is. Ezek meghatározó elemei lesznek a kampánynak. Számolni kell még a pártok önkéntesein és támogatói hálózatain keresztüli direkt kommunikációval is.

Mennyivel olcsóbb egy ilyen kampány, mint amilyen a választásokkor volt, hiszen feltehetően a pártok is jóval kevesebből gazdálkodhatnak. Mennyire beszélhetünk üzletről?

Ezek lényegesen olcsóbbak, az olyan hagyományos eszközöknél, mint a televíziós, és óriásplakátos hirdetések, de azért annyira nem bejáratottak, hogy teljesen leváltsák a tévés és plakátos hirdetéseket – bizonyára lesznek plakátok a jövőben is. A hagyományos hirdetésekből viszont lehet, hogy kevesebb lesz, de azok most többe kerülhetnek, mint egy országgyűlési választások esetében, amikor nagy csomagokban, és hosszabb távra vásárolnak hirdetéseket a pártok. Tehát az idő rövidsége nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem fognak sok pénzt elkölteni. Ha pedig erről az oldalról nézzük a népszavazást, akkor az valóban üzlet. Pontosan azért, mert az idő rövidsége miatt a pártok kényszerhelyzetben lesznek, így pedig a szolgáltatásokat nyújtók részéről az árak másképp alakíthatók.

A népszavazás ismét felszínre hozza a kampányfinanszírozás kérdését. Egy népszavazás esetében ez hogyan működik? A törvény alapján mennyiből gazdálkodhatnak a pártok? Mennyibe kerül a népszavazás az államnak?

Majtényi László és Miklósi Zoltán egy tavalyi tanulmányban részletesen foglalkoztak a kampányfinanszírozással és kifejtették, hogy a jelenlegi rendszer tarthatatlan. Hivatalosan a választások előtt a pártok minden képviselő után 1 millió forintot kapnak. Vagyis összesen 386 millióból gazdálkodhatnak, ami nevetséges, mert ha csak azt számoljuk meg, hány darab óriásplakáton hirdetnek a pártok, akkor már abból jól látszik, hogy ennél lényegesen többet költenek a kampányra. Sokak szerint a két nagy párt esetében ez az összeg a 4 milliárd forintot is megközelíthette a legutóbbi választásokkor. A márciusi népszavazásra ennél egyértelműen kevesebbet költenek, de hogy pontosan mennyit, azt nem lehet tudni. Azért sem, mert a népszavazási kampány finanszírozása ugyanúgy szabályozatlan, mint, ahogy az önkormányzati választási kampány. A kormány egyébként a népszavazás lebonyolítására 4,5 milliárd forintot különített el .

Sokat hallunk arról, hogy a kampányfinanszírozást át kell alakítani, viszont konkrét javaslatokról már nem szól a fáma. Vannak ilyen elképzelések?

Igen vannak, de mivel a pártoknak nem áll érdekében a változtatás, ezért nem is kerülnek a nagy nyilvánosság elé az alternatívák. A jelenlegi rendszer nagyon sokak szerint a korrupció melegágya (a Transparency International nemzetközi szervezet, Marschall Miklós vezette regionális irodája ezt különböző mérésekkel is igazolja), ezért kell változtatni rajta. Erre kínál egy javaslatot a fent említett Majtényi – Miklósi tanulmány. Ők azt mondják, hogy a transzparenciát, vagyis az átláthatóságot kell előtérbe helyezni. Az egyik konkrét javaslatuk a pártszámlák nyilvánosságra hozatala, ami alapján teljesen lekövethetővé válnának a különböző pénzmozgások. A másik érdekes felvetés, hogy egy védjegyet is be lehetne vezetni, vagyis amikor egy párt hirdetést vásárol, akkor egy védjeggyel kellene bizonyítaniuk, hogy a hirdetésért kifizetett összeg arról a nyilvános számláról érkezik, amin a kampányra fordítható keret található. Az is szerepel a javaslatban, hogy ezt a nevetséges 1 millió forint/képviselő utáni limitet el kell törölni. Egy másik szerző, Dessewffy Tibor azt is mondja, hogy nem kell éltetni egy hamis puritanizmust, tehát igen is meg kell emelni a keretösszegeket, mert ennél úgyis jóval többet költ el mindenki, hiszen a drága hirdetések nem fedezhetők ilyen alacsony keretekből; őszintén meg kell mondani tehát, hogy mi mennyibe kerül, és ahhoz mérten lehetne meghatározni a kereteket. Ezek a kampányfinanszírozás kifehérítését célzó intézkedések lennének, de bevezetésük jelenleg senkinek nem áll érdekében.

A központilag szabályozott összegek mellett egészen pontosan milyen forrásokból gazdálkodhatnak még a pártok, melyek a nagyok esetében ilyen óriási mértékben, közel húszszorosára megnövelik a kereteket?

Ez az, ami nincs szabályozva. Sok minden, sok fajta támogatás szóba jöhet. Pártközeli vállalkozók, médiacsoportok, amelyek valamiért cserébe támogatást, médiában való megjelenést, hirdetési felületet tudnak biztosítani a pártok számára.

Milyen kutatásokat, elemzéseket lehet készíteni ilyen rövid idő alatt?

Nagyon rövid az idő, ezért csak a nagy cégeknek van lehetőségük egy-egy időszakhoz kötött lekérdezésre. Az elemzések pedig elsősorban a televíziókban megszokott vendégek segítségével történhetnek. Emellett persze a pártok folyamatosan rendelnek is kutatásokat, és léteznek háttérintézményeik, amelyek rá vannak állítva a különböző elemzésekre, nem beszélve arról, hogy a kormányzati intézményekben is nagyon komoly elemzők dolgoznak, magának a kormánynak.

Egy reprezentatív közvélemény-kutatás esetében milyen tételekkel kell számolni? Mennyibe kerülhet ez?

Azt nem lehet megmondani, hogy pontosan mennyibe kerül, hiszen az többek között tényleg az adott felmérés paramétereitől, és az adott intézettől függ, amely végzi ezt a kutatást. Azt viszont lehet tudni, hogy milyen tételekkel kell számolni: a kérdőív kidolgozását, a kérdezőbiztosokat, a nyomdát, az elemzőket, stb. Ezek kiadhatnak több milliós összegeket, és időben is több hetet vehetnek igénybe.