A földsúroló kisbolygók népes táborába tartozó objektum ekkor még 63 millió km-re járt bolygónktól, amelyhez azóta is folyamatosan közeledik.

Legkisebb földtávolságát január 29-én reggel, magyar idő szerint 9 óra 33 perckor fogja elérni, amikor 538 ezer km-re húz el bolygónktól. Az ezt követő estén fényessége eléri a 10,3 magnitúdót, ami 10 ezerszer nagyobb, mint amilyen a felfedezés idején volt. Ez a fényesség azt jelenti, hogy akár 5 cm-es távcsővel is megfigyelhető lesz vizuálisan, ha tudjuk, hogy pontosan merre keressük az égbolton „átrohanó” kisbolygót. A kisbolygó megfigyelése gyakorlott amatőrcsillagászok számára könnyű feladat.

A Nap felől közelítő kisbolygó már január 28/29-én este is fényes lesz, de a legjobb láthatósága 29/30-án következik be, amikor északi helyzete miatt egész éjszaka megfigyelhetjük, mert nem fog a horizont alá bukni. Útja a Camelopardalis és az Ursa Maior csillagképeken vezet keresztül, ahol a Göncölszekér közelében fog elhaladni. Megkereséséhez néhány percre pontosan ismerni kell a helyzetét, különben csak nagyon nehezen tudjuk kihalászni a csillagok tengeréből, hiszen percenként 2 ívpercet fog elmozdulni egünkön, vagyis 15 perc alatt a Hold látszó átmérőjének megfelelő utat tesz meg egünkön. A Budapestre érvényes, 6 percenkénti koordinátákat ide kattintva kaphatjuk meg. Borult idő esetén a következő napokban még megfigyelhetjük az eleinte naponta egy, majd fél magnitúdót halványuló kisbolygót.