Némi túlzással állítható, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország története a legkülönfélébb összeesküvés elméletek története is egyben. Alighanem Csurka István volt az ilyen-olyan feltételezések első jelentős artikulálója. Persze elsősorban (még inkább kizárólagosan) a nemzetközi zsidó maffia és az azzal szervesen összefonódó karvalytőke egész világra, de különösen hazánkra kiterjedő ármánykodásának a vélt veszélye volt az, ami a hanyatló szellemű egykori drámaírót cselekvésre sarkallta.

Megalakult hát a MIÉP, és a Magyar Fórum főszerkesztői publicisztikáiban egyre gyakrabban lehetett találkozni a New York-Tel Aviv-Budapest-tengely szókígyóval is, aminek az égvilágon semmi értelme, ellenben szép hosszú és hangzatos, lehet vele hülyíteni az alacsonyabb értelmi képességekkel bíró és/vagy elvetemültebb embereket. Ebből az időből való mindmáig kedvenc politikai karikatúrám, amelyet az akkor még liberális Magyar Hírlap véleményrovatában láttam. A képen Cs. I. áll egy tükör előtt, és önmagát bámulva felteszi magának a kérdést: „Te jó ég! Csak nem vagyok én is tel avivi ügynök?!”



Hogy témánál maradjunk még egy röpke pillanatig, megemlítem a (szélső)jobboldali sajtó egyik emblematikus figuráját, aki az egész holokausztot zsidó ármánykodásnak titulálta, mondandóját azzal megfejelve, hogy az auschwitzi haláltáborról készült archív felvételek valójában izraeli hamisítványok, a lágerben jól tartották a foglyokat, a krematóriumokban pedig igazándiból kenyeret sütöttek a raboknak, nem pedig őket hamvasztották. Ja, és a Duna-partra is a zsidóbérencek helyezték el megtévesztő szándékkal a vízbe nem lőtt (ál)dozatok lábbelijeit.

Lehetne még hosszan sorolni a különböző példákat a szebbnél szebb összeesküvési teóriákra, de teljesen fölösleges, hiszen megszokhattuk már, hogy ha bármelyik politikai oldal nagygyűlésén történik valamilyen rendbontás, akkor a rendezők menten provokációt kiáltanak, vagyis hogy az ellenoldal aktivistái zavarták meg a rendezvényt, mire a másik oldal menten cáfol és visszavág. Nézzük meg, hogyan zajlik mindez a valóságban.



Vegyünk alapul egy köztéri szocialista összejövetelt, amelyen váratlanul árpádsávos zászlókat lobogtató bőrfejűek bukkannak fel vadul gyurcsányozva és/vagy zsidózva. Az MSZP gyors közleményében a Fideszt láttatja az események hátterében, mármint hogy ők vezényelték ki a radikálisokat a balos rendezvényre, míg a legnagyobb ellenzéki párt részéről olyan nyilatkozat lát napvilágot, hogy a provokátorok a szocialisták maguk voltak, saját önkénteseiket öltöztették be militarista jelmezekbe, és küldték önnön rendezvényükre zavaró tényezőnek, hogy utána a Fideszre mutogathassanak. Fideszes szervezésű dzsembori esetén ugyanez, fordítva.

Emlékezhetünk még arra is, mikor a 2006-os tévészékházi ostrom után az épület szétvert és kifosztott büféjének a romjai fölött állva bizonygatta a polgári szövetség jobb sorsra érdemes forradalmár hősnője, hogy a házba csupa kíváncsiságból betérő fiatalok eredetileg pénzért vásárolták a szendvicseket és üdítőket („forradalmunk tisztasága megengedi”), mikor váratlanul becsörtettek a balliberális provokátorok, és szétzúzták a berendezést, így akarván bemocskolni a spontán elégedetlenkedők tiszta szándékait.



És akkor az aktualitás. A bevezetőben már vázolt legújabb összeesküvés-elmélet értelmében bizonyos erők az ellenzék vezérének golyó általi likvidálására készülnek március idusán mondandó beszéde közben, vagy ugyanezen rendezvény alkalmával robbantásos merényletet kívánnak végrehajtani az ellenzéki szószólóval szimpatizáló tömegben. Mindezt azért, hogy a terrorakció kiváltotta százezres népharag rendőrségestül, honvédségestül elsodorja a regnáló rezsimet, és a zavarossá, mondhatni polgárháborússá váló helyzetben a rendteremtő radikálisok ragadhassák magukhoz a hatalmat. Merthogy ők állnának a vélelmezett akció hátterében, merthogy számukra még a véráldozat sem drága az ország irányításának az átvételéért. Merthogy.

A furcsa az egészben az, hogy annak ellenére, hogy nem gondolom komoly veszélynek a megpendített merénylet-teóriát, mégsem lepődtem meg azon, hogy egy ilyen elképzelés szárnyra kapott, nyilván a másik oldal is gyártja már a maga bornírt baromságait, talán éppen a márciusi ünnep kapcsán. Ilyen országban élünk, na.

Azokkal a véleményekkel mindenesetre egyetértek, hogy az idei nemzeti ünnepünk sem lesz utcai zavargásoktól, vér(vagy inkább alkohol)gőzös csörtetésektől, pogromjelszavaktól mentes, és nyilván láthatunk majd tökig érő kokárdába öltözött mélymagyar ifjakat is, akik szentül hiszik, hogy a nemzeti öntudat demonstratív céllal kitett szimbólumainak az esetében is a méret a lényeg. Ők, persze, csak szimplán röhejesek.

De a radikálisok sem fognak lőni vagy robbantani. Csak folyamatosan kell valami, ami hergeli a magyart; ilyen állatfajta.