Annak, aki még nem hallott a zenekarról, el kell mondani, hogy a Hordát az Akela felbomlását követően Pavelka Gyula alapította. Az akkori felállás igen sikeresen debütált az Aquarium stúdióban készült demoval, és mutatkozott be a 2001.évi Sziget feszten a szakma és a nagyközönség nagy érdeklődése közepette több bulin is, ám egy sajnálatos esemény miatt évekig szünetelt a banda, mert kirabolták őket, és felszerelés nélkül működésképtelenné váltak. 2006-ban aztán némileg új felállásban ismét összeverődött a Horda. Az együttes jelenlegi felállása: Höflinger Tamás- ének, Pavelka Gyula- szólógitár, Honfi Gábor- ritmusgitár, Acsády Soma- basszusgitár Metzger Dávid- dob, Bálint Richárd- dob.

Milyen stílusú zenét játszotok egészen pontosan? Hogyan lehet titeket például összehasonlítani az Akelával?

Acsády Soma: Sokkal modernebb zenét játszunk, mint az Akela. Ha meg kellene határozni a stílusunkat, akkor azt mondanám, hogy tradicionális alapokon nyugvó metálzenét játszunk.

Höflinger Tamás: A mi sajátosságunk abban áll, több más magyar metál együttessel szemben, hogy a számaink többségének magyar szövege van. A másik egyediségünk, hogy két dobosunk van, és a számainkat is eszerint írjuk.



Több éves szünet után kezdtetek újra zenélni. Mennyire volt nehéz az újrakezdés?

H. T.: Soma és én az eredeti felállásban még nem voltunk benne. Nagyon nehéz volt az első időszak, sűrű tagcseréken mentünk keresztül, mert egyes új tagoknak nem volt megfelelő a a zenéléshez való hozzáállása. 2006 ősze óta viszont már teljes egészében összeállt a banda, nagyon jól tudunk együtt dolgozni, a számainkat is közösen írjuk.

Mekkora törzsközönségetek van?

A. S.: Úgy gondolom, hogy közel 1000 olyan ember van, akiknek már mond valamit a nevünk. Általában 800 és 1000 között szoktak lenni a koncertjeinken, és külön öröm, hogy vidéken is ismernek minket.

Van-e üzenet értéke a számaitoknak? Egyáltalán célotok-e az, hogy valamilyen üzenetet megfogalmazzatok? Mennyire behatárolt témakörben énekeltek, előfordul-e politika a számaitokban?

H.T: Igen fontos a mondanivaló. Általános emberi érzésekről énekelünk, politikáról nem.

A. S.: Továbbá fontos, hogy pozitív kicsengése legyen a számainknak.



Hogyan tudjátok a zenélést összeegyeztetni más egyéb elfoglaltságaitokkal, mert gondolom ebből egyelőre nem tudtok megélni? Menedzseretek van?

H.T.: A banda fele dolgozik, a másik fele tanul. Megélni nem lehet belőle, amit keresünk vele azt vissza is forgatjuk a zenekarba. Menedzserünk nincs, azt csak a legismertebb bandák engedhetik meg maguknak.

Mennyire van igény Magyarországon erre a fajta zenére? Hány olyan együttes működik ebben a stílusban, akik igazán elismertek, sikeresek? Miért kevésbé népszerű ez a stílus itthon, mint külföldön?

H. T.: Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány igazán népszerű banda működik. Szerintem lenne igény erre a fajta zenére Magyarországon, de ebben nagy a média szerepe, mert, amíg a médiában nincs kellően előtérben, addig az emberek sem fogják tudni megismerni.

A. S: Az tény, hogy külföldön sokkal hallgatottabb ez a stílus, mint nálunk. Ezt az is bizonyítja, hogy nagyon sok magyar együttes dönt úgy, hogy külföldön folytatja a zenélést. Nálunk igazán magas szinten például a Depresszió van, akikkel már részt vettünk közös országos turnén, amelynek csúcspontja egy felejthetetlen PeCsa- koncert volt.



Hány dalotok van? Terveztek-e lemezt?

H.T.: 12 olyan dalunk van, amit aktívan játszunk koncerteken. Az egyik legismertebb talán a „Leveszem a kezem rólad”, amiből klipp is készül. Tervezünk lemezt is, már folynak megbeszélések kiadókkkal.

Mik a terveitek jövőre nézve, hol léptek fel legközelebb ?

A.S.: Szeretnénk minél többet koncertezni, két éven belül pedig önálló koncertturnét is szeretnénk. Valamint most készül a teljesen új honlapunk, amiről például az említett klipp is letölthető lesz, és lesz rajta fórum is.

H.T.: Legközelebb márciusban Nyíregyházán lépünk fel, majd a Depresszióval közösen megyünk áprilisban Pécsre, Szegedre, és Békéscsabára is.