Iraki özvegyek

Szamira al-Muszavi, az iraki parlament nőbizottságának vezetője közel egymillióra becsüli az özvegyek számát, Narmín Otman, az iraki kormány nőpolitikai felelőse kétmillióra. Noha becsléseik jelentősen eltérnek, abban egyetért a két politikusnő, hogy azok a nők, akik elvesztették férjüket, apjukat, a családjukat fenntartó férfiakat, nélkülözik az önfenntartásukhoz szükséges eszközöket az amerikai vezetésű 2003-as invázió óta.

"Napról napra nő az özvegyek száma. Az ebből fakadó, egyre súlyosbodó szociális problémák időzített bombaként ketyegnek, már csak azért is, mert sok az ifjan megözvegyült nő a mai Irakban" - mondta Otman nyugati tudósítóknak. Eddig sem volt könnyű érvényesülni Irakban egy magányos nőnek, s csak zsugorodnak lehetőségei, amint teret nyer újabban az iraki társadalomban az iszlám konzervatív értelmezése.

A kenyérkereső nélkül maradt családok töredéke részesül csak állami támogatásban: csupán 84 ezren kapnak segélyt jelenleg az iraki özvegyek közül. Ennek összege havi 50-120 ezer iraki dinár között van, ami 40-95 dollárnak felel meg. "Ez csak fájdalomcsillapító, nem igazi gyógyszer" - véli Muszavi.

Egy iraki özvegyasszony elmondta nyugati tudósítóknak, hogy férje családja kidobta a házból alig egy héttel azután, hogy ismeretlen fegyveresek lelőtték hitvesét a múlt év márciusában.

Összeköltözött hát szintén megözvegyült nővérével, akinek síita férjét kivégezték 1999-ben, mert ellenezte Szaddám Huszein előző elnök uralmát. Mindkét nővérnek négy-négy gyermeke van, s most együtt próbálják nevelni őket egy apró bagdadi házban, az iraki főváros síita nyomornegyedében, Szadrvárosban. Családjuktól és az államtól egyaránt csak elhanyagolhatóan csekély támogatást kapnak, elhelyezkedni pedig nem tudnak.

A Muszavi vezetése alatt működő parlamenti bizottság törvénytervezetet nyújtott be a törvényhozó testületnek, javasolva, hogy az állam lássa el lakással és segélyekkel a kenyérkereső férfi nélkül maradt családokat, mert elejét kell venni a magukra maradt özvegyek kétségbeesett lépéseinek. Sokan ugyanis prostitúcióra adják magukat végső reménytelenségükben, vagy eszközökké válnak a szélsőségesek kezében - mondta a parlamenti képviselőnő, emlékeztetve arra, hogy Szaddám Huszein uralma alatt sok özvegy kapott özvegyi járadékot, sőt olykor földet és autót is, ám ez a fajta állami segítség nagyrészt megszűnt, amikor a 2003-as amerikai-brit katonai akció megdöntötte az iraki diktátor hatalmát.