Az új rendelkezés szerint ha egy közúti ellenőrzés során a szonda egyáltalán kimutatja a véralkohol jelenlétét, az intézkedő zsarunak kutya kötelessége a jogosítványt ott a helyszínen bevonni. Bencze József országos rendőrfőkapitány ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem a véralkohol mennyiségét szabályozták szigorúbban, mindössze a jogsibevonás módját. A peches sörsofőröknek eddig postai uton kellett visszaküldeniük vezetési engedélyüket, most pedig a helyszínen válhatnak meg tőle. Ergo, a jószívű állambácsi megspórolta nekünk a postaköltséget, hurrá!

Szonda és reverenda

Ám egy törvény sem lehet fenékig tejfel mindenkinek: a papok most azon aggódnak, hogy a vasárnapi misekörút után bizony őket is megvághatják a hatóságok. Hiszen a katolikus miseliturgia elengedhetetlen pontja a vörösbor átváltoztatása Krisztus vérévé, majd ennek legurítása a pap által. Isteni vidéki szolgái pedig gyakran vasárnap több helyen miséznek, és így a plébániák között autóval tudják csak biztosítani a közlekedést. Ilyenkor meg ugye fennáll a veszélye annak, hogy Krisztus vérét kimutatják egy esetleges csekkolás során. Ezért Német László, az MKPK titkára levélben fordult Takács Albert szakminiszterhez, hogy mentességet kérjen a katolikus papok részére a jogszabály alól, hiszen számukra „munkaköri kötelesség” némi nemű szeszes nedű felhörpintése alkalmanként.



Elképzelése szerint az egyházmegyék beosztottjaiknak egy igazolványt bocsátanának ki, ami tanúsítaná, hogy az illető pap, és így legálisan tartalmazhat a vére bizonyos mennyiségben alkoholt. Az egyház közben azt is felhozta, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal és a Magyar Katolikus Egyház között 1974-ben született egy megállapodás, amely elnéző hatósági magatartást eredményezett a miseboros sofőrpapoknál. Takács Albert viszont csak megvonta a vállát, és azt mondta, senkivel sem tehetnek kivételt.

Idáig a történet, ám a tanulságokat senki sem volt hajlandó levonni. Nem kell ahhoz az antiklerikalizmus tüzétől túlfűtött Tóta W. Árpinak lennünk, hogy belássuk: ez az egyházi felmentési kérvény abszurdum, műbalhé és a sajtó teljes figyelme közepette végrehajtott, orbitális öngól. Hogy miért?

Alkoholt vádak

Először is a legkézenfekvőbb magyarázat: a törvény az mindenkire vonatkozóan törvény, itt nincs kivétel, nincs mentesség, nincs apelláta. Ettől jogállam a jogállam, ettől demokrácia a demokrácia, (már ha az). Az egyházak pedig történelmi szerepüknél, küldetésüknél fogva a társadalom lelkiismeretét testesítik meg, morális útbaigazítást adnak hívőknek, és nem hívőknek egyaránt.

Természetesen megeshet, hogy a keresztény erkölcs és a törvényi kötelezettség nem esik egybe, ám ilyenkor az erkölcs még szigorúbb magatartást ír elő, mint a jogszabály. Ennek fordítottjára, a törvény negligálására eleddig, nagyon helyesen, még nem volt példa a hazai egyházi gyakorlatban. Leegyszerűsítve: ha a papok kibúvót keresnek, akkor (és ez abban az esetben is igaz, hogyha céljuk nemes, szándékaik tiszták – és ebben ne is kételkedjünk) hogyan várhatják el a társadalom egyszerű tagjaitól, hogy ők törvénytisztelő magatartást folytassanak?

Ám nemcsak emiatt, hanem igencsak gyakorlati okokból is meggondolatlan volt Németék ötlete. Bencze József főkapitány szerint ugyanis a miséken minimális mennyiségű bort fogyasztanak az atyák, és ez a legfeljebb 0,3 százalékos szint nem mutatható ki a szondákkal. Illetve utólagos öblögetéssel, néhány perces várakozással teljesen eltüntethető nyoma a szájüregből. Ezt a főkapitány újságírók előtt is demonstrálta egy konyakos meggy segítségével. Hozzátéve, hogy ismeretei szerint eddig egyetlen papot sem büntettek meg mise utáni ittas vezetés miatt.

Ha az egyház legalább ezeket a praktikus tudnivalóknak utánanézett volna, egészen biztos, nem írja meg a levelet. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a Püspöki Konferencia egy 1974-es egyezségre hivatkozva kérte a törvényi rendelkezés módosítását. Túllépve azon, hogy az átkosban az állam és az egyház kiegyezéseit katolikus részről közel sem szerencsés pozitív értelemben felemlegetni, az ominózus '74-es megállapodás nem volt jogszabály, így jogi következménye sem lehet.



Autózzunk a megoldás felé!

A katolikusok egyébként nincsenek egyedül feltételezett gondjukkal, ugyanis a sommelierek, és a borkóstolók is érthető módon aggódhatnának a tervezet miatt. Azonban egyedül a papok kongatták meg a vészharangot, és kértek abszurd módon bónuszjogot maguknak. Hiszen, ha még a fenti, technikai tudnivalók sem győzik meg őket, még mindig lehet a törvény adta keretek között megoldást találni a kérdésre.

Egy rádiós betelefonáló ötlete nyomán, például mi lenne, ha például a gyülekezetből valaki vasárnaponként feláldozná az idejét, és sofőrként elvállalná a tisztelendő úr furikázását? Szép példája lenne az önkéntes közszolgálatnak, épülne belőle ember és gyülekezet, és az út mentén álló tányérsapkások sem keltenének rossz érzést...