A megemlékezést a helyi rádióban Levitannak, a második világháború híres orosz rádióbemondójának a sztálingrádi győzelmet bejelentő híre nyitotta meg.
Volgográdban - ez a város mai neve - Dmitrij Medvegyev elnökjelölt, és számos háborús veterán jelenlétében megkoszorúzták az örök lángot a Mamajev kurgán emlékhely katonai dicsőség termében, s az Elesett harcosok terén díszszemlét tartott a volgográdi garnizon.
Az egykori Sztálingrádban a CUM - vagyis Központi Áruház - pincéjében, ahol elfogták Friedrich von Paulus német tábornagyot, évek óta múzeum van. A mostani ünnepségek alkalmából Paulus újra fogságba esett, méghozzá nem is egyszer. A történelmi jelenetet a CUM pincéjében lévő múzeumban sorozatban adják elő korhű egyenruhákban a helyi hadtörténeti klub tagjai.
Orosz, német, francia és lengyel kutatók tudományos konferencián cserélték ki ismereteiket a történelmi eseményekről.
Az ünnepségek vasárnap este ünnepi koncerttel ér véget, amely egyben az országos népművészeti fesztivál nyitó eseménye is.
Az 1942-43-ban több hónapig tartó sztálingrádi csata a világtörténelem egyik legvéresebb ütközetsorozata s egyben a második világháború fordulópontja volt, ott vérzett el a második magyar hadsereg. A Friedrich von Paulus tábornagy által vezetett német hadseregcsoport része, kötelékében a 2. magyar hadsereggel, 1942. szeptember elején kezdte meg Sztálingrád ostromát. Benyomult a városba, de a Vörös Hadsereg november 19-én ellentámadást indított, és napokon belül bekerítette a német erőket. Január 12-én szovjet támadás indult a Donnál a 2. magyar hadsereg ellen, s a magyar katonák zöme életét vesztette. Január 31-én Sztálingrádnál Paulus serege a déli csoporttal letette a fegyvert, s február 2-án az északi csoport is kapitulált. A sztálingrádi szovjet győzelem döntő fordulatot jelentett, a második világháború végének kezdetét jelentette.
A fogságba esett Paulus tábornagy egy antifasiszta szervezethez csatlakozva 1944 közepétől rádióüzenetekben szólította fel a német katonákat, hogy hagyjanak fel a harccal. Szavai hatástalanok maradtak, honfitársai árulónak tartották. A háborút után Paulus a nürnbergi per egyik koronatanúja volt. 1953-ban történt szabadulása után az NDK-ban telepedett le. Rendőrként dolgozott 1957-ben bekövetkezett haláláig.
