Volt egyszer egy debreceni szovjet katonai repülőtér. Amely éppen hogy volt, hiszen a meglétét szigorú katonai titoknak minősítették, viszont betoncsíkjáról úgy röpködtek fel és úgy szálltak le rá a vadászgépek, mint a szúnyogok a környékbeli tocsogókról. És már csak azért is volt, mert komoly nyomokat hagyott maga után.
Amikor a debreceni önkormányzatnak először volt lehetősége betenni a lábát a reptérre, megvizsgálták, mit hagytak itt örökségül az "ideiglenesek". Az 1991. évi helyszíni bejárás során tíz területet jelöltek ki vizsgálatra. A központi gépkocsi üzemanyagtöltő hely és tartályainak környékét, a gépkocsijavító, a repülőtéri tűzoltóság, az I. és a II. számú üzemanyagtároló, a kazánház, a hangárok területét, az álcahálós területet, a készenléti üzemanyagtárolót és felszíni telepítésű csőhálózatát, valamint a kifutópálya dréncső-rendszerét és környékét. Szomorú leltárt vettek fel. Kiderült, hogy a környezeti károk mértéke - akkori árakon - mintegy 1,3 milliárd forint. A szennyezés főként a repülőgépek és a kiszolgáló gépkocsik üzemanyagából, kerozinból és gázolajból állt. A következő esztendőben a még állami tulajdonban lévő reptéren sürgősségi beavatkozásokat végeztek el a környezeti károk enyhítésére.
Az önkormányzat 1994-ben megvásárolta repülőteret, s több mint 90 millió forintos költséggel elvégeztette a környezetvédelmi szempontból legszükségesebb munkálatokat. Azóta viszont 2007 decemberéig csak szinten tartó kármentesítés folyt. Igaz, ennek során több helyen elvégezték a teljes tisztítást, így már "csak" az I. és a II. számú üzemanyagtároló és a hangárok területén, az álcahálós tartályok környékén, valamint a központi gépkocsi üzemanyagtöltő helyen volt szükség a műszaki beavatkozásra.
A reptér ugyanezen idő alatt viszont nagy fejlődésen ment keresztül, s hazánknak - Ferihegy után - a második számú, a schengeni követelményeknek megfelelő légikikötője lett. A teljes kármentesítés egyre inkább szükségessé vált, ezért az önkormányzat 2006-ban a Környezetvédelmi és Infrastrukturális Operatív Program (KIOP) keretén belül megpályázott és elnyert egy 818 milliós támogatást, amelynek háromnegyede EU-s, egynegyede magyar költségvetési pénz.
A munkák 2007-ben kezdődtek el, s az Elgoscar 2000 Kft. szakembereinek nagyon sok nehézséggel kellett megküzdeni. A szennyezés fő területén több, egyenként 1000 köbméteres, földdel fedett tárolótartályt kellett kibontani, s az alattuk lévő földréteget megtisztítani, négy méter mélységig. A fedő földrétegbe fecskék fészkelték be magukat, így a bontást csak kíméletesen végezhették a szakemberek, a tartályokat beton vette körül. A munkásoknak 4000 köbméter (mintegy tízezer tonna) védő betonréteget kellett feltörniük. A földet egy közeli depóniába szállították, s ott biológiai és kémiai módszerekkel szabadították meg szénhidrogén tartalmától. A környéken természetesen a talajvíz is szennyeződött. Belőle a fajsúlykülönbség alapján távolították el a kerozint, a maradékot pedig szűrőkön át egy kis tóba eresztették. A tisztítás jó hatásfokát jelezte, hogy a tóban megtelepedtek a vízi növények - közöttük a környezetszennyezésre igen érzékeny nád - és a békák.
A munkák teljes befejezésekor - 2008 nyarán - összesen 500 ezer köbméter talajvíz és 50 ezer köbméter föld lesz megtisztítva a területen. A munkálatok azonban ekkor sem érnek véget. A pályázati feltételekben ugyanis az is benne volt, hogy 2013-ig figyelemmel kell kísérni a környezet állapotát. E célra az önkormányzat a projekt zárását követő négy év költségvetéseiben meghatározott összeget különít el. Ebből finanszírozza az ellenőrző kutak fenntartását, az időközönkénti mintavételt, a minták laboratóriumi vizsgálatát, valamint az adatok elküldését a környezetvédelmi hatóságnak.
