Arra a kérdésre, hogy melyik a leginkább egészséges növény, az a tréfás válasz, hogy a vörös kaktusz. Azért, mert piros, pozsgás. Ám a kaktusz maga is szolgálhatja mások egészségét, például a sivatagban vízhez nem jutó utazó egyes kaktuszfélék nedvével menekülhet meg a kiszáradástól. E szúrós trópusi növényeknek ma mintegy 1820 faját és alfaját tartják nyilván. (Nemrégiben még 3000-ről szólt a fáma, de az újabb kutatások szerint ezek közül több nem tekinthető önállónak.)
Magyarország legnagyobb állami kaktuszgyűjteményében, a Debreceni Egyetem botanikus kertjében mintegy ezer faj és alfaj található.
A kaktuszok 30-40 millió éve léteznek, miután a Föld fejlődése során Észak-Amerika Európáról, Dél Amerika Afrikáról levált. Az Andok keleti oldalán igen száraz és meleg volt az időjárás, emiatt alakultak ki a nedvesség hiányát sokáig, sokszor évekig tűrő kaktuszféleségek. Ezek aztán a két Amerikát összekötő szárazföldön át az északi kontinensre is átterjedtek. Más földrészen a kaktuszok gyakorlatilag hiányoznak a flórából.
Ezek a tüskés növények a száraz körülmények elviselésére többféle technikát alkalmaznak. Egyesek fehéres felszínükkel visszaverik a párolgást fokozó hőt, mások önmagukat leárnyékoló képződményeket hoznak létre, megint mások összegyűjtik és felhasználják az éjszaka rájuk kicsapódott harmatot.
A debreceni hatalmas kaktuszgyűjteményben megtalálható egyedek jelenleg nyugalmi időszakukat töltik. Noha nem lombhullatóak, egy éven belül ők is eldobják leveleiket. Olyankor nem szabad őket öntözni, de a fényt igénylik. Legelőbb a rövid nappalos fajok kezdenek megelevenedni, tél közepén, kora tavasszal kezdenek virágozni. A nagy többségben lévő egyéb fajok pedig áprilisban és májusban.
A botanikus kert legnagyobb méretű kaktuszai őshazájukban, így Mexikóban, Peruban 15-20 méter magasra is megnőnek. Némelyik alul a törzsén két méter átmérőjű. Ezek életkora ezer év is lehet (bár kevés az ilyen, mert könnyen sebezhető növények). A legkisebbek egy centiméteresek, de van köztük, amelyiknek a virága háromszor ekkora. Általában: minél nagyobb a kaktusz, relatíve annál kisebb a virága.
Érdekesek azok a fajok, amelyek nem nappal, hanem éjszaka virágzanak. Valószínűleg úgy alakultak ki, hogy az adott hely környékén a beporzást inkább éjjeli rovarok és denevérek végzik. A nappaliakat a rovarokon kívül madarak, például a kolibrik porozzák be. Az éjjeli virágok általában fehérek és igen erős szagúak, hogy megkönnyítsék a beporzást végzők tájékozódását, míg a nappaliak gyakrabban szagtalanak, viszont annál színesebbek. Van, amelyiknek a bibéje és porzója más színű. Akad olyan, amelyiknél az utóbbi érintésére azok ráhajlanak a bibeszálra, hogy a kiszabadulni igyekvő rovar minél több virágport felszedjen. Termésük többmagvú bogyó. A magok egy részét az őket fogyasztó állat nem tudja megemészteni, így azt messzebbre viszi például egy madár, amelyik ürülékével terjeszti az adott fajt.
A kaktuszok meglehetősen népszerűek a gyűjtőszenvedély által érintett emberek körében. Többen vannak, és legalább annyira összetartók, mint az orchideagyűjtők. S a közhiedelemmel ellentétben nem hasonlítanak gyűjteményük szúrós tagjaihoz: barátságos, közvetlen emberek, s mindig készen állnak a tapasztalat- és kaktuszcserére is.