Ha tetszik, ha nem, a foci az foci! És ha Dzsudzsák Balázs öt meccs alatt három gólt lő a világ legjobb bajnokságának azért közel sem nevezhető holland élvonalban, akkor minimum egy hónapig minden tévé vele akar interjút készíteni, és ő mosolyog vissza ránk talán még a Nők Lapja címoldaláról is. Az pedig, hogy közben az olimpiai ezüstérmes kardozónk Nemcsik Zsolt Iránban világkupát nyert, kis túlzással a kutyát sem érdekli, az legalábbis biztos, hogy a közvélemény sokkal jobban kíváncsi a háromgólos Dzsudzsákra, mint a világkupa-győztes Nemcsikre. Persze nincs ezen mit csodálkozni, a foci, az foci…

Még ha olyan gyengécske is, mint a miénk. De talán majd idén minden más lesz… Igen, igen ezt halljuk már évek óta, de a reménykedés nem kerül pénzbe, akkor meg miért ne? Alighanem Várhidi Péter is ezt gondolta, amikor azt követően is elvállalta a szövetségi kapitányi felkérést, hogy azt megelőzően a szövetség első embere, bizonyos Kisteleki számtalanszor elmondta: külföldi szakemberben látja a siker zálogát. Sőt, blogján a következőket írta: „Voltak, akik úgy látták, nem kellett volna igent mondanom, mert kapitánykodásom időtartama nincs pontosan meghatározva. Az ilyen véleményekkel kapcsolatban azonban néhány dolgot nem értek: miért baj, ha valaki dolgozni akar, mert szereti a szakmáját és a magyar futballt? Miért probléma, hogy előre kívánok lépni, tanulni szeretnék, és személyesen megtapasztalni, hogyan dolgoznak a külföldi edzők, milyen elveket vallanak ők, mi az eltérés köztük és köztünk? Szerintem éppen hogy örülni kellene annak, hogy ilyen lehetőséget kaphatok. Ráadásul senki sem mondta, hogy biztosan jön egy szakember külföldről, azt sem, hogy milyen funkciót tölt majd be, mikor lesz váltás – ha lesz egyáltalán… Tudomásul kell venni, hogy nem az edző a fontos, hanem a válogatott. Nem a kapitány futballozik, hanem a játékosok, nekik kell segíteni, hogy folyamatosan fejlődjenek. Szóval szerintem most újabb lehetőség előtt állunk, mert folytathatjuk a 2006-ban elkezdett munkát ugyanazon koncepció alapján, amelyhez eddig is hűek voltunk.” – Hogy mit lehet ehhez hozzátenni? Azt, hogy ez az ember dolgozni akar, ragaszkodik ahhoz a csapathoz, amit felépített, és hisz az előrelépésben, szóval nem ártana ha a szövetség vezetői is hinnének benne, és nem akarnák néhány hónapon belül leváltani.

Áttérve a mai meccsre, Szlovákia nem egy könnyű ellenfél, de annak a csapatnak, amelyik a dánok, a svédek, és a portugálok társaságából tovább akar jutni a világbajnoki selejtezőből, meg kell oldania ezt a feladatot. Csehszlovákia felbomlása óta háromszor találkoztunk északi szomszédjainkkal: két 1-0-ás vereség mellett (1999. június 4. Győr és 2004. november 30. Bangkok) egy 0-0-s döntetlenre (1999. március 31. Pozsony) futotta eddig az erőnkből, tehát van mit szépíteni a statisztikánkon, főleg ami a rúgott gólok számát illeti…

A szlovákok legnagyobb sztárja a 23 éves Martin Skrtel, akit 6,5 millió fontért vásárolt meg télen a Liverpool, és akit épp a napokban választottak meg az elmúlt év legjobb szlovák labdarúgójának. Mellette meg kell még említeni Marek Cech nevét, aki az FC Porto középpályása, illetve Marek Mintalt, aki 2005-ben a Bundesliga gólkirálya lett az FC Nürnbergben, mely csapatban azóta is játszik.

Persze azért ezektől a nevektől nem kell hanyatt vágnunk magunkat. Nekünk is van Geránk, Hajnalunk, Buzsákink, Husztinak, Halmosink vagy éppen Dzsudzsákunk – a baj csak az, hogy tele vagyunk támadó középpályásokkal (ők mind azok), míg igazán jó balhátvédünk egy sincs. Éppen ezért kérdés, hogy például a fent felsoroltakból ki az három, aki kezdőként fog pályára lépni Szlovákia ellen (Gera és Hajnal helye biztos, míg a balszélső posztjára Dzsudzsák és Huszti pályázik egyenlő eséllyel), és hogy az elmúlt évben sokat szerencsétlenkedő Vanczák, vagy a másfél évig mellőzött Lőw lesz-e az, aki a baloldalon megakaszthatja a szlovák támadásokat. Emellett a csatár poszt lehet még kérdéses, mert Priskin kisebb sérüléssel bajlódik, így Feczesin kezdhet a helyén.

Az igazán nagy kérdés persze az, hogy a magyar válogatott hogyan kezdi az évet, melyik a magyar csapat igazi arca: az, amit Olaszország ellen mutatott (küzdelem megalkuvás nélkül), vagy az, amit mondjuk Moldáviában (teszetosza bénáskodás). Erre a kérdésre Szlovákia ellen még nem biztos, hogy választ kapunk, de közelebb juthatunk a megoldáshoz. A Szlovákok után március 26-án itthon Szlovénia ellen játszunk, majd május 24-én a görögöket, május 31-én a horvátokat, június 4-én az argentinokat, augusztus 20-án pedig a montenegróiakat látjuk vendégül. Az első tétmeccsre szeptember 6-án kerül sor Dánia ellen.