Szilágyi Lenke tavaly nyerte el a Magyar Fotóművészek Szövetsége elismerését, a magyar fotográfiai nagydíjat. A méltatás szerint a művész a magyar kortárs fotográfia egyik legeredetibb, egyéni hangvételű alkotója.
"Képeinek témái hol megfoghatatlanok, hol nagyon is hétköznapiak, konkrétak. Munkáit nevezhetjük szubjektív dokumentarizmusnak vagy lírai riportoknak, de az alapvető szándékot tekintve alkotásai az emberi lét alapkérdéseivel foglalkoznak" - olvasható a szövetség összegzésében.
Szilágyi Lenke 1980-ban végzett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotószakán, majd játékfilmeket és színházi produkciókat fotózott. Egyéni kiállítása volt Londonban, Lausanne-ban, Moszkvában és Jénában is. 1990 óta a Beszélő című folyóirat munkatársa. Életműve elismeréseként 1999-ben Balogh Rudolf-díjban részesült.
A művész képei már az 1980-as években komoly visszhangra, elismerésre találtak a fotós szakma és a nagyközönség előtt. Munkáiból Szilágyi Lenke jelenség címmel tavaly júliusban retrospektív kiállítás nyílt a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézetben.
A most megjelent könyv címének - Single Lens - érdekessége, hogy a fotós korábban ezt a művésznevet használta.
Szilágyi Lenke a fotóit egy időben levelezőlapként szétküldte batátainak, ezt idézik fel Lugosi Lugo László fotós, művészeti szakíró sorai a kötetben.
"...És elkezdenek áramlani a levelezőlapok. Hetente kapok egy-két-három lapot, hátoldalon finom vékony bélyegzővel, Lenke akkor felvett művészneve, a Single Lens, és a képeken azokat az embereket és helyzeteket fedezem fel, amelyek mindennap körülvesznek. Ott látható a lapokon a nyolcvanas évek elejének egész mindennapi élete, mindennapi művészeti közélete, arcok, figurák, alakok, zenekarok, művészek, sorsok és pillanatok" - emlékezett vissza.
