Az árfolyamváltozások hatása a műkereskedésre

A jelenlegi helyzet visszacsábítja a külföldi műgyűjtőket.

Nagyházi Csaba régiségkereskedése 1984-es alapításával hazai viszonylatban egyike a legkorábbiaknak. Ráadásul az egy évtizeddel később beindított aukciósház működése szinte láncreakciót váltott ki, mert a pesti belvárosban mások számára is követendő példának bizonyult. Azóta is hűségesek maradtak jól bevált üzleti stratégiájukhoz, miszerint a műkereskedelem minden műfaját felvállalják évi tíz-tizenkét árverésükön, emellett hagyatékok gondozásával is foglalkoznak. Időközben annyit változtattak korábbi gyakorlatukon, hogy manapság már műfajok szerinti bontásban rendezik aukcióikat, mégpedig festmény-szobor-grafika, műtárgy-bútor-szőnyeg, óra-ékszer-ezüst illetve népművészet kategóriájában.

- A Nagyházi Galéria alapításától kezdve mindmáig megőrízte piacvezető pozícióját
a régi mesterek festményei, az antik bútorok és a néprajzi tárgyak terén, a külföldi és a magyar vásárlók körében egyaránt. Mi az, ami ezen belül változott? - kérdeztük Nagyházi Csabát.

- Az utóbbi három évben évente tíz százalékos kereskedelmi forgalomcsökkenést tapasztaltunk. Nem a kínálat volumenében, hanem annak értékét illetőleg. Ezt - többek között - annak tulajdonítjuk, hogy nemzetközi viszonylatban is felére-harmadára csökkent a régi bútorok ára, aminek oka egyrészt a piac viszonylagos telítődése ebben a kategóriában illetve a gyűjtési divathullámok változása és begyűrűzése világszerte, másrészt annak következménye, hogy megingott a potenciális érdeklődők bizalma. Az utóbbi évtizedben ugyanis a tőlünk keletre eső régióban valóságos bútorhamisító műhelyek alakultak, amelyek sokszor még a szakemberek számára is nehezen megkülönböztethető példányokat hoztak létre, magas kézművesi színvonalon, részben eredeti régi elemek (például ajtók, polcok vagy fiókok) beépítésével. Továbbá Kálmán Imre utcai üzletünk kiesett a fő műkereskedelmi útvonalból, ezért a veszteséges boltot felszámoltuk. A döntés nyomán viszont komoly raktári készletünk halmozódott fel a különféle gyűjteményekből és tulajdonokból, amelyeket legtöbb esetben a beadók nem tudnak visszavenni, legjobb szándékuk ellenére sem - például főleg nagyobb bútorok vagy lakberendezési garnitúrák esetében, amelyek eleve sok teret igényelnek. Ezért mihamarabb szeretnénk túladni rajtuk. Először arra gondoltunk, hogy akár lefelé haladó licitálással értékesítjük a jelentős állományt, de ilyen irányú korábbi árverési tapasztalataink szerint a sokszor minimumig süllyedő árajánlat egy idő után újra megindult felfelé. Fel is hagytunk ezzel a próbálkozással, hogy ne raboljuk így feleslegesen egymás idejét, és ne tegyük komolytalanná a licitálás folyamatát. Maradt tehát a másik lehetőség: a beadókkal előzetesen egyeztetve, eleve rendkívül mérsékelt eladási árakat állapítunk meg, hogy ezzel is fokozzuk a vásárlási kedvet. Ilyen lesz idei első árverésünk - többszáz festménnyel és bútorral illetve sok vegyes műtárggyal, amelyeket, külföldi példákat követve, úgynevezett "varia-árverésen" értékesítünk.

- Hogyan alakult a kínálat struktúrája? Terveznek-e profilbővítést, másokhoz

hasonlóan, például a kortársakra koncentrálással vagy a művészi fotográfiával?

- Alapításunk idején csekély volt még a konkurencia, ezért egyhamar az élre

kerültünk, és széles skálán értékesítettünk a lehető legkülönfébb műtárgyakat. Akkoriban a huszadik századi művészet kereskedelmi forgalmunk értékének még nagyjából a felét tette ki, de aztán a partnerek belépésével ez mintegy harmadára esett vissza, és mindmáig tartósan meg is maradt ezen a nívón. Jelenleg nálunk a modern piktúrával, szobrászattal és grafikával teljesen egyező, egyharmados arányban osztoznak a régi mesterek, akárcsak együttesen az összes többi kategória, a bútoroktól a néprajzi tárgyakon át az ékszerekig. Ezen belül a kimondottan kortárs művészet mindössze három-öt százalékos részben jelentkezik, ami meglehetősen szerény arány a mi működésünkben. A világszerte uralkodó folyamat nyomán - a magyar műkereskedelembe is begyűrűzött trenddel ellentétben - ezért nem helyezünk különösebb hangsúlyt az arculatváltásra vagy a fotoművészeti licitálások bevezetésére, hanem következetesen megmaradunk korábbi profilunknál, és inkább türelmesen kivárjuk a forint jelenlegi gyengülésével együtt járó változásokat, amelyek számunkra üzletileg kedvezőek, mert ösztönzik azoknak a külföldi klienseknek a visszatérését, akik átmenetileg hűtlenek lettek hozzánk, de újabban ismét megéri nekik ebben a régióban vásárolni műtárgyat - zárta értékelését a galériatulajdonos.