A 2008-as igazgatóválasztást befolyásoló, a színházhoz kapcsolódó igen bonyolult érdekhálózat felgöngyölítése előtt érdemes áttekinteni röviden a Vörösmarty jelenlegi helyzetét. Nehéz az objektív mérleg megvonása, hiszen a hivatalos színházi kommunikáció, és az informális források mást képet rajzolnak az intézményről.

Régi színház új köntösben

Ami biztos, hogy a Vörösmarty Színház hazánk legrégebbi műintézménye, még 1847-ben nyitotta meg kapuit. Állandó társulattal, technikai és művészeti vezetéssel rendelkező intézmény viszont csak 1995-ben vált belőle. Nagyobb fejlődés 1997-ben következett be, amikor olyan hírességek szerződtek a Vörösmartyhoz, mint Kállay Ilona és Szabó Gyula. A társulat ma már több mint félszáz színészből áll, többek között itt játszik Csonka András, Szabó Győző, Xantus Barbara, Zakariás Éva és Drahota Andrea is. A jeles művészek mellett emeli a színház nívóját az önálló Tánckar, és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar.

A színház honlapja szerint a művészeti fejlődés mellett az épület teljes rekonstrukciójára is sor került az elmúlt években: a teljes mértékben megújhodott színház 2005-ben lett kész. A négymilliárd forintos rekonstrukció során 3500 köbméter betont, 350 tonna acélt, 160 kilométernyi elektromos és informatikai kábelt, 16 kilométernyi gépészeti csövet, 1900 négyzetméter kőburkolatot használtak fel - gyakorlatilag vadonatúj teátrum várja a közönséget, hiszen a régi színházból csak a külső főfalak maradtak meg. A korábbi belső elrendezést teljesen szétbontották, a nézőtér visszakapta színházi jellegét, megszűnt az erkély, helyette páholyokat alakítottak ki és az egész nézőtér légkondicionált lett.

Csúcstechnikát építettek be a színpadra is: új világítási hidak, új reflektorok, motoros díszlethúzók vették át a korábbi, mára már teljesen elavult színpadtechnika feladatait. A korábbi egyszerű forgószínpadot gyűrűs forgószínpad váltotta fel, ami azt jelenti, hogy a forgó közepe és gyűrűje egymástól függetlenül is mozgatható, értelemszerűen akár egymással ellentétes irányban is, ami látványos díszletváltásokat tesz lehetővé. Vagyis a központi híradások szerint a színház a modernizáció eredményeképp a korszerű és nívós intézménnyé vált. A lapunk birtokába került belső információk ugyanakkor hallatlan működési anomáliákról, és gazdasági ésszerűtlenségekről számolnak be, de ne szaladjunk ennyire előre.

Egy viharos vezetőváltás

A rekonstrukciós folyamatok a jelenlegi igazgató, Szurdi Miklós alatt fejeződtek be, de elindításuk a régi direktor, Péterffy Attila nevéhez köthetőek. 2003-ban ugyanis egy helyi és országos szinten is botrányt kavaró igazgatóváltás zajlott, ami kísértetiesen hasonlít a mostani, újabb választás előtti helyzethez. Akkor a már húsz éve (!) az intézményt vezető Péterffy helyett az utolsó pillanatban egy Fehérvárhoz csak két rendezéssel kötődő, filmes körökben is tevékenykedő rendező, Szurdi Miklós lett a befutó.

A 2003-as választás pikantériáját az adja, hogy sem a színházi kollektíva, sem a szakmai bizottság, sem a városi képviselő-testület kulturális bizottsága nem nevezte meg az általa preferált vezetők között Szurdit. A közvélemény és a szakmai körök is Péterffy győzelmét prognosztizálták, azonban  mégsem őt választotta meg a végső döntésért felelős városi közgyűlés. Sokan politikai motivációt sejtettek a háttérben, egész pontosan azt, hogy az akkori kultuszminiszter, Görgey Gábor nyomására került Szurdi nyerő pozícióba.

Ezt a gyanút ugyan hivatalosan soha nem erősítették meg, de az akkori igazgató-aspiránsok nyilatkozataiból kiderül, hogy lehetett realitása a feltevésnek. Téri Sándor, az egyik akkori pályázó szerint: „(A miniszteri beleszólást) sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánom. Azonban az a pályázó, aki az ilyesféle mozzanatokkal nem kalkulál, az nem való igazgatónak” Téri azt is megerősítette, hogy a 2003-as döntésnél a szakmai érvek vajmi keveset nyomtak a latba.

Ennél is érdekesebb az akkori igazgató, Péterffy Attila vélekedése: „A szakmai bizottság több pályázó közül kettőt jelölt meg. Szurdi Miklós nem volt benne. A kulturális bizottság három pályázót jelölt meg, abban sem volt benne... A színházi kollektívától ötvennyolc szavazatot kaptam, az új igazgató kettőt. (..) Ismerem azt, aki ellenem, pontosabban az új igazgató mellett szervezkedett, de nem nevezem meg.” Péterffy azt is megszellőztette, hogy ugyan nem tudja biztosan, tényleg Görgey Gábor szólt-e riválisa érdekében, de: „a volt miniszter úr kabinet-titkárának a felesége ősztől a társulat tagja lesz.”