Visszavonulás és emlékezés

A beszélgetés elején Kuncze Gábort arról faggatták, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy visszatérjen aktívan a politikai életbe? Az egykori pártelnök nemmel válaszolt. Felidézte azt az esetet, amikor Demszky Gábor rövid pártelnöksége után 2001-ben lemondott a szabad demokraták irányításáról, és akkor a párt „egy emberként” Kunczéra mutatott, hogy térjen vissza a párt élére. Akkoriban az SZDSZ szinte teljesen felkészületlenül állt a 2002-es választások előtt, amolyan pártpolitikai szükségállapot állt elő. Kuncze hozzátette, ilyen helyzet most nem alakulhat ki.

Ezek után pályafutása legjobb és legrosszabb pillanatainak felidézésével folytatódott a beszélgetés. Legszebb pillanatként a politikus azt emelte ki, amikor először ment be a Parlamentbe, mint megválasztott képviselő. Úgy érezte akkor, hogy aki az Országgyűlés tagja lehet, már „nem élt hiába”. Az este folyamán még többször előkerült a rendszerváltás utáni első ciklus, szemmel láthatóan szép, nosztalgikus emlékeket ébresztve a politikusban.

Kuncze legrosszabb momentumként az 1998-as választási vereség éjszakáját emelte ki („akkor is én voltam az SZDSZ elnöke”) és azt a rossz érzést, ami az SZDSZ székház üres udvarára tekintve elfogta. Hozzátette, hogy egyfajta megkönnyebbüléssel is társult a vereség utáni szomorúság, hiszen letette a belügyminiszterséget. Ez azt jelentette, hogy nem őt hívták a továbbiakban már hajnali kettőkor, vagy bármilyen időpontban, hogy valahol robbantottak, hiszen akkor „ez volt a divat”.

Emlékezzünk csak vissza, a ’98-as választások előtt sem volt idilli békés hangulat az országban.

Szabad demokrata történelem

A választásoknál maradva Kuncze felhívta a figyelmet, hogy mennyire furcsán működik az SZDSZ választási eredményeinek értékelése a párton belül is. 1990-ben a 22 százalékot vereségként élték meg, ugyanígy az 1994-ben elért 20 százalékot is. A már említett 98-as 7,9 százalékot súlyos vereségként könyvelték el. És itt jön a meglepetés: 2002-ben az 5,5 százalékos eredményt – óriási – győzelemként ünnepelték, ahogy 2006-ban a 6,5 százalékot is. A 2002-es választások kapcsán elmesélte még azt az érdekes élményt, hogy az 5 százalékos küszöb átlépése után jelentősen megnőtt tömeg üdvrivalgásban tört ki, mikor az MSZP megelőzte a Fideszt. Ezt nem gondolta volna.

Arra a kérdésre, hogy miért az SZDSZ-be lépett be, hiszen a liberális eszméket akkor még egy másik párt is képviselte Kuncze röviden, ironikusan azt válaszolta, hogy a másik pártban akkor még volt korhatár, a „nyugdíjas klubot még nem lehetett oda beléptetni”. Hosszabban és komolyabban kifejtette, hogy akkoriban – munkatársai révén – még inkább az MDF felé tartott. Azonban az este 10 után a tévében látható vitákban egyre meggyőzőbb volt számára az SZDSZ, úgy látszott nekik voltak leginkább elképzeléseik. (Kuncze csak később, 1992-ben lépett be az SZDSZ-be, ’90-ben nem párttagként indult.)

„Amatőr politikusok”

Rákérdeztek politikai pályafutásának legviccesebb pillanataira, ami valóságos anekdota lavinát indított el, a történetek jórészt az első parlamenti ciklus idejéből származnak (a történeteket a politikai korrektség jegyében név nélkül közöljük, találgatni szabad). Hallhattunk olyan képviselőről, aki hivatalos látogatásai során is magával vitte kameráját, a fogadóbizottságukat is rögzítve a család számra. Mesélt olyan politikusról is, aki egy „black tie” (férfiaknak kötelező a fekete szmoking) öltözködési előírásos fogadásra fehér szmokingba ment el. A képviselő megkoronázta még e tettét azzal, hogy büszkélkedett, hogy őt mennyien ismerik külföldön is, hisz mindenkinek volt hozzá egy jó szava. Az nem tűnt fel neki, hogy rajta kívül csak a pincérek öltöztek fehérbe, és valószínűleg rendelési célzattal fordultak hozzá. A harmadik szórakoztató történet egy angliai fogadáson esett meg, ahol egy magyar politikus piros Tisza cipőben jelent meg, mert fájt a lába. Ez nem adott okot neki a csendes rejtőzködő magatartása, főleg, hogy aznap volt a születésnapja, és egy pezsgősüveggel és pohárral körbejárt és mindenkivel ivott (itatott) az egészségére.

Név szerint említett történetünk az 1994-98-as parlamenti ciklusból való. Ekkoriban Torgyán József volt a legtöbbet felszólaló képviselő és Kuncze Gábor állt a második helyen, mivel Torgyán felszólalásainak nagy részét hozzá, mint belügyminiszterhez intézte. Kuncze - amellett, hogy Torgyánt okos, jó humorú képviselőként említette – emlékeztetett rá, hogy a volt kisgazda pártvezér előszeretettel esett túlzásokba a politikai csatározások terén, azonban a folyosón már nem folytatta az ellenségeskedést. A történet is erre példa: egy felszólalásában Torgyán közölte Kunczéval, hogy „Soha többet nem állok szóba magával!” Ezt rövid időn belül megcáfolta az üléstermen kívül. Majd mikor egy újságíró rákérdezett nála, hogy mit beszélt a belügyminiszterrel, annyit válaszolt: bocsánatot kért tőlem a viselkedéséért.

Háttal a liftben

A mosolyt fakasztó történettől eljutottunk a mai kiábrándító helyzethez, mely szerint a nagy ellenzéki párt képviselőivel a köszönőviszony már kifejezetten pozitívnak minősíthető. Van olyan Fideszes politikus, aki köszönés helyett elfordítja a fejét, ha kormánypárt politikust lát.

Kuncze úgy látja, hogy tudatos döntés volt a Fidesz részéről, hogy az első ciklus során még sokszor pártállástól is függetlenül összejáró politikusok „elhidegüljenek” egymástól. Erre hozta fel példánként Orbán Viktor esetét is, akivel még egy ’96-os beszélgetés során megbeszélték, hogy elmennek vacsorázni, azonban ez nem valósult meg, mivel fél évvel később Orbán közölte vele, hogy neki meg kell kérdeznie erről a Fidesz elnökségét.

(Ezt a gyakorlatot nem kizárólag politikustársaikra alkalmazzák, többnyire „felső engedély” szükséges a nekünk való nyilatkozáshoz is a Fidesz képviselőinek)

Kuncze kárhoztatta a Fidesz „nincs egyeztetés, nincs közös rendezvény, és nem szavazunk meg semmit” taktikáját, mire jött a kérdés, hogy várható-e változás ezen a téren. Kuncze szerint mivel ez a jelenlegi Fideszes vezetés taktikája, csak nélkülük képzelhető el változás.



Politikai feszültség és kultúra

Innen már egyenes út vezetett a nosztalgikus hangulattól a feszült aktuálpolitikai helyzethez, és a népszavazás kérdéséhez, ami – Kuncze megfogalmazása szerint – nagy hazugság. Eszköz a Fidesznek arra, hogy a 2006-os „puskaporos hangulatú” beszéd, és az utána következő fokozott „izgalmi állapot” eredményező szerepléseikből ki tudjanak menekülni. A változtatást igénylő emberek megnyugodhattak: lesz népszavazás. (És a békét szeretők is: nem lett forradalom) A politikus kiemelte, hogy a március 9-ei kérdéseknek érdemi tartalmi mondanivalója nincs, önmagukban lényegtelenek. Hisz, mi történik három igen esetén? Kiesik a vizitdíj az orvosi jövedelemből, a kórházi napi díj a kórházakéból és a tandíj az egyetemek költségvetéséből.

Kuncze visszatért még a feszültség jelenlétére a mai politikai életben, meglátása szerint, ha a Fidesz 2010-ben megnyeri a választásokat, alaposan meg szenvedni a mostani tüntetések hangadóival (pl. Toroczkay vagy Gonda), akiknek valószínűleg egy jobboldali kormánnyal is lennének problémáik, és ezt - a manapság megszokott módon – továbbra is az utcán hirdetnék.

Visszatért a politikai kultúra változására irányuló kérdés, Kuncze ebben a tekintetben kissé borúlátó. Szerinte a fiatalok (következő generáció) is átveszik a jelenlegi stílust, például a Fideszben Szijjártó Péter az, aki a „legkeményebb” dolgokat kimondja, így nehezen alakulhatna ki jobb politikai kultúra. Kuncze utalt a választó bölcsességére. Értékelése szerint 1990 óta helyesen döntenek a választók, ez igaz 1998-ra is, amikor az MSZP-SZDSZ kormányt váltották le. Kuncze hozzáteszi, az akkor kialakult helyzet, stílus és egyes ügyek indokolták a váltást, ahogy jogos volt a 2002-es újabb kormányváltás is.

Molotov-koktél és Gárda

A beszélgetés ezután ideológiai síkon folytatódott. A liberális eszmék kapcsán Kuncze rávilágított arra, hogy alapkérdések nem jutottak még nyugvópontra az országban. Kiemelte az emberi jogok védelmét, ezzel megnyitotta a közönség soraiban a „Gárda-szelepet”. Összegezve az elhangzottakat: hiányzik a jobboldali egyértelmű elhatárolódás, a sumákolás egyfajta biztatást jelent a szélsőségek felé. Emlékeztetett arra, hogy a 90-es évek elején még óriási felháborodás követett egy-egy szélsőséges megmozdulást (például amikor ’92-ben nem hagyták Göncz Árpádot elmondani a beszédét). Sajnos a Molotov-koktélos támadások kapcsán sem mulasztották el egyes Fideszes képviselők a szokásos oldalvágásaikat (például Balsai nyilatkozata), pedig ezen a fronton is közös fellépés szükséges az öt parlamenti párttól.

A Gárda kapcsán felmerült a média felelőssége is a politika mellett. Ezzel kapcsolatban az igazi kérdés az, hogy vajon rosszul teszi-e a média, hogy kiszolgálja fogyasztó „balhéigényét”, ezzel nagyobb jelentősséget adva a szélsőséges szervezeteknek. Kuncze Gárdához való hozzáállásának summázása szerint az emberi méltóság bizonyos esetekben fontosabb lehet a szólásszabadságnál is.

Miniszterelnökök, választási ígéretek, pártfinanszírozás

Szóba került a jelenlegi és a volt miniszterelnök is. Orbán kapcsán azon ment a gondolkodás, hogy hatalomra jutása után vajon tettekben is megjelenne-e verbális bankár- és tőkeellenessége. Gyurcsány kapcsán Kuncze kijelentette, hogy ő nem fogja elmondani élete legjobb beszédét, mert abba úgy látszik bele lehet bukni. Komolyabbra fordítva a szót hozzátette, hogy az igazi hiba abban volt, hogy az őszödi beszéd tartalmát nem a nagy nyilvánosság előtt mondta el, természetesen nyomdafestéket tűrő stílusban.

A választási ígéretek és megtartásuk is szóba került, ennek kapcsán Kuncze úgy vélekedett, hogy szükséges lehet egyfajta kontroll a kormányok felett, hogy ne vihessék túlzásba a népszerűségért folytatott küzdelmükben az osztogatást. Ezt a szerepet akár az Állami Számvevőszék is betölthetné, szerinte nincs szükség bizottságra, ami a parlament felett áll és megköti a kezét.

Szorosan ehhez kapcsolódva merült fel a pártfinanszírozás kérdése. Kuncze szerint a lehető legszigorúbb pártfinanszírozási törvényre lenne szükség. Nem elég a pártok részére adható pénzeket felügyelni, hanem a kiskapukra is oda kell figyelni. Egy szigorú, ellenőrizhető rendszer segíthetne a korrupció ellen. Tiszta politikai élet szükséges ahhoz, hogy a korrupció ellen hitelesen felléphessenek az élet más területein is. Még mielőtt túlzott reményeket táplálnánk: 2/3-os törvényről van szó és a politikus is kiemelte, hogy ellenérdekelt feleknek kellene meghoznia egy ilyen törvényt.
Zárszóként Kuncze így fogalmazott: „Ez az ország nem olyan, mint amit most mutat magáról. És nem is lesz ilyen”

Így legyen!