A bekövetkező szaporulat azonban sokszor kellemetlen meglepetést is hozhat. Hogy miért, annak a genetika a magyarázata.

Sokan nem értik, hogyha egy fajtatiszta tenyészpártól származó kölyköt vesznek - nem kis pénzért -, s később majd tenyészteni akarják, akkor miért kell egyéves kora után tenyészszemlére vinni az állatot. Pedig ennek nagyonis praktikus okai vannak. A kölyökkorban még apró kis gombóc egyéves korára fejlődik ki teljesen, és ekkor látszik meg, hogy valóban olyan lett-e, mint amilyennek "kitalálták".

A tenyészszemlén háromféle minősítést adhatnak: nem tenyészthető (ha az állat nagyon nem hasonlít az adott fajtára, mert például nem olyan az orra vagy a testalakulása), tenyészthető (ha mindenben megfelel a kívánalmaknak), és tenyésztésre javasolt (ha olyan szép és fajtájára jellemző jegyeket hordoz az állat, hogy vétek lenne nem tenyésztésbe fogni).

Minden tenyésztő tudja, hogy ha megtörtént a fedezés, utána mindenképpen vigyázni kell a nőstény állatra, nehogy egy másik hím egyeddel "vadházasságra" lépjen. Sokan úgy gondolják, hogy a nősténynek is "elég volt", és nem fog több alkalmat keresni a párosodásra, sőt: a maga módján vissza is utasítja a hím közeledését. Ez nem így van! Volt már rá példa, hogy a bepárzott, és ezután a kertbe kiengedett pedigrés szuka a szomszéd keverék kutyájával újfent frigyre lépett, és két hónap múlva nagy meglepetésre érdekes kinézetű kölykök születtek.
Hogy miért?

Az úgynevezett szuperfekundáció miatt. Ez azt jelenti, hogy ha a nőstény egyed egymás után több hímmel is párosodik, akkor valamennyi aktusból megfoganhat magzat, így a megszületett kölyköknek ugyan egy az anyjuk, de más-más lehet az apjuk. Ha ez a malőr a fajtatiszta egyednél fordul elő, akkor ezeket a kölyköket nem törzskönyvezik, hiába hasonlítanak (hangsúlyozzuk: csak hasonlítanak) a fajtatiszta szülőre.

A különböző fajták egyedeinek kereszteződésekor új tulajdonság is megjelenhet. Ha perzsa macska házimacskával keveredik, a kölykök között lesz úgynevezett félperzsa cica is, melynek szőre hosszabb, mint a házimacskáé, viszont rövidebb, mint a perzsáé. Ha sziámi macska követi el ugyanezt, akkor viszont a tulajdonságok szétválnak: azaz születnek házimacskák és sziámiak is, köztes állapot nincs. Ezért a vérfrissítés érdekében a fajtatiszta sziámi macskák vérvonalába időnként friss európai házimacska-vért "kevernek".

Dr. Sütő András