Ép testben ép lélek

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy legjobb pszichológushoz küldeni a rendetlenkedő, a tanítási órán izgő-mozgó, társaival agresszíven viselkedő gyereket, pedig gyakran egy kis torna, néhány kör futása az udvaron is elég lenne a gyerek feszültségének levezetéséhez, a viselkedési probléma megoldásához. Ugyanis sokszor a ki nem elégített mozgásigény a bajok forrása. És ezt nem csak a testnevelő tanárok tudják - akik közül többen a testnevelési órák számának csökkenésében, az iskola sportélet elszürkülésében látják a durvaság terjedésének okát -, hanem jó néhányan a más tantárgyat tanító kollégáik, sőt egyes szülők is.

Nézzük hát, hogyan alakult az iskolai testnevelési órák száma az utóbbi évtizedekben!
A múlt század hetvenes éveinek végén bevezetett nevelési-oktatási tervekben a testnevelés óratervi aránya 9,1- 10,4 százalék volt. Ez heti három, illetve két testnevelési órának felelt meg. A rendszerváltást követően a kétpólusú szabályozás (központi, illetve helyi tanterv) új helyzetet teremtett a testnevelés és sport műveltségi területen is. Az 1995-ben kiadott Nemzeti Alaptanterv a műveltségi területek arányait csak százalékban (heti óraszámban nem) adta meg. Ez a testnevelés esetében 6-14 százalék, ami az általános iskola 1-6. osztályban heti 2-3 órát, a 7.-10. osztályban heti 1,5-2,5 órát jelentett.

Változást hozott a 2001-ben bevezetésre került kerettanterv, amely az általános iskola 1-6. osztályban 2,5 tanórát, a 7-8. osztályban és a középiskolában heti 2 tanórát biztosít testnevelésre. Tegyük hozzá, hogy a rendelet nem zárja ki plusz testnevelés- és sportórák beállítását! A többlet órákkal megnövelhető a kötelező tanórai foglalkozások száma, a sportfoglalkozásokat pedig a nem kötelező időkeret terhére lehet beiktatni. Egyébként az óraszámokról 1993-ban kiadott törvény értelmében a legalább négy évfolyamos iskola köteles sportkört működtetni, az első négy évfolyamon pedig a mindennapos testmozgásról gondoskodni.

Mindezek ismeretében akár elégnek is mondhatnánk a testnevelési órák számát. Csakhogy a kötelező és nem kötelező időkeret felhasználására a testnevelőn kívül a többi tanárnak is van ötlete. Nem beszélve a szülőkről, akik az idegen nyelvek és az informatika órák számának szaporítását várják az iskolától. Akár a testnevelési időkeret terhére. Mintha megfeledkeznének az "ép testben ép lélek" örök igazságáról. Vagy arról, hogy az agresszív viselkedésnek a fizikai terheléssel lehet a legjobban elejét venni. Ez a véleménye Nagy Sándornak, a budapesti Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnázium iskolapszichológusának, testnevelő tanárnak is.