Könyv az idő művészi ábrázolhatóságáról

A Par domus est caelo/A tér- és időszimbolika a római császárkori boltozat- és kupoladíszítő művészetben című könyvet, amely a Pytheas Kiadó gondozásában látott napvilágot, pénteken mutatták be a Magyar Tudományos Akadémián.

Szabó Miklós akadémikus, az MTA filozófia és történelemtudományok osztályának elnöke kiemelte, hogy a kutatások kiindulópontját Borhy László szenzációs római kori mennyezetfestmény-lelete jelentette, amely a 1995-96-os ásatások során került elő Komárom/Szőny római kori elődjében, Brigetio városában.

Ismertetése szerint a Kr. u. a II. század végén, vagy a III. század elején készült freskók egyedülálló jelképrendszerének, allegorikus nyelvezetének megfejtése nem várt összefüggésekre világított rá. Az elemzésekből kiderült, hogy egyrészt a képi ábrázolás mögött az egész ókori kultúra bújik meg, hiszen a mennyezetfestményen látható alakok, motívumok mondanivalója csakis a görög és latin írott források elemzése révén válik érthetővé.

"A freskók bepillantást engednek azok gondolatvilágába, akik megrendelték őket, s azon ismeretlen művészekébe is, akik kivitelezték. Külön varázsa van annak, hogy ezek az emberek milyen gondolatisággal közelítették meg az ókor filozófiai, vallástörténeti kérdéseit" - hangsúlyozta Szabó Miklós.

Ismertetése szerint Borhy László könyvében a mennyezet- és boltozatfestészetet, valamint az ugyanezeken a felületeken elhelyezett mozaikokat veszi górcső alá. Az elemzés térben főként az egykori Római Birodalom területére, időben pedig elsősorban a római császárkorra terjed ki.
Ritoók Zsigmond akadémikus, az MTA Vallástudományi Bizottságának elnöke méltatásában Borhy László művét "olvasókönyvnek" nevezte, amelynek segítségével megfejthető a freskók üzenete.

Mint kifejtette, a brigetói mennyezetfestményeken egy a térben igen nehezen jeleníthető dolgot, az időt, az idő fogalmát és múlását ábrázolták. Az antik művészek az időt "ciklikus valaminek" érzékelték, amely körforgásban létezik, s mindig ismétlődik.

"Ez érthető, hiszen a természet közelében élő, földművelődéssel foglalkozó emberek számára az idő az évszakok ismétlődésén, másrészt a csillagok állásán keresztül ragadható meg. Részben a Földön tapasztalható, részben az égen látható jelenségek mutatják a múló időt. Ez jelenik meg ezeken a freskókon is" - magyarázta Ritoók Zsigmond.

Az akadémikus ismertetése szerint a freskókon a múló időt a négyszög és a kör jeleníti meg - az utóbbi, amely hol egy gyűrű, hol kígyó képében jelenik meg, az állandó körforgást mutatja. Az ókori brigetói művészek jelképrendszerében szerepelnek félig összehúzott függönyök is, amelyek azt jelzik, hogy mögöttük egy másik világ van.

"A brigetói mennyezetfestmények egy egységes rendszerbe illeszkedtek bele, egy olyan rendszerbe, amelynek az ókori világban sokfelé való meglétét Borhy László is kimutatja" - hangsúlyozta Ritoók Zsigmond.

Mint az akadémikus rámutatott, a brigetói lelet a világ peremén lévő Pannóniát a Római Birodalom egészébe, annak a gondolatvilágába, annak a jelképrendszerébe illeszti be.
Ritoók Zsigmond meggyőződése szerint Magyarország számára különösen érdekes, hogy a brigetói épületen keresztül megfoghatóan Pannónia akkortájt egy olyan nagy egységnek volt része, amilyen részének kívánná kétezer év múltán látni napjainkban az országot.