Szabó István 70 éves
Édesapját Budapest ostroma alatt vesztette el, így Szabót kiskorától nők vették körül, az apahiány és az apa emléke később az Apa című filmjében jelent meg. Az orvosi és a filmes pálya is vonzotta, a döntést végül az élet hozta meg: a Színház és Filmművés
2008. február 16. szombat 18:44 - Hírextra
Az ő filmes generációjára hatott leginkább a francia új hullám szelleme, pályáját lírai hangvételű rövidjátékfilmekkel kezdte. Herskó János, aki mellett asszisztensként dolgozott, világlátására is nagy hatással volt. 1964-ben lehetőséget kapott első játékfilmjének elkészítésére: az Álmodozások kora egy nemzedék útkereséséről szól, a szembenézésről a múlttal, az illúziókkal. Ez a problémakör határozta meg az Apa (1966), a Szerelmesfilm (1970), a Tűzoltó utca 25. (1973) és a Budapesti mesék (1976) világát is.
Filmjeinek középpontjában a bizalom, a tisztesség, egymás vállalása áll, az életmű sajátossága, hogy gyakran térnek vissza tárgyak, nevek, motívumok. A Bizalom (1979), amelynek operatőre, Koltai Lajos azóta is alkotótársa, két, a történelem és a politika által egymáshoz sodort ember kapcsolatát elemzi. A Berlinben Ezüst Medvét nyert és Oscar-díjra is jelölt film tartalmilag és formailag is előkészítette a történelmi trilógiát, a Klaus Mann regényből született Mephistót (1981), a Redl ezredest (1984) és a Hanussent (1988). Az eddig egyetlen Oscar-díjas magyar játékfilm, a Mephisto főhőse, a színész Höfgen úgy próbál fennmaradni egy embertelen világban, hogy tehetségét alárendeli a megfelelni akarásnak, s végül az emlékezetes zárójelenetben képletesen és valóságosan is elvész a hatalom fényében. Ez a probléma jelenik meg a másik két filmben is, más korban, más alkatokkal.
A Találkozás Vénusszal (1990) a párizsi Tannha:user-rendezés élményeiből született, a rendszerváltás keserű tapasztalatait vitte vászonra az Édes Emma, drága Böbe (1991). Az 1998-ban forgatott a Napfény íze, amely a magyar zsidó Sonnenschein-Sors család történetét meséli el, vitát, félreértést is kiváltott, sokan úgy értelmezték, hogy az asszimiláció válságáról szól. A rendező azt nyilatkozta, az azonosságválságról akart szólni, hisz az igazi kérdés az: szükséges-e, szabad-e a természetes asszimilációs törekvés mellett az identitást is feladni. A film európai filmdíjat kapott, 2000-ben az amerikai kritikusok szövetsége az év tíz legjobb filmje közé választotta.
Szabó két színházi rendezés után készítette a Szembesítést Wilhelm Furtwa:ngler karmester 1945-ös igazoltatási eljárásáról, ismét a felelősség kérdését boncolgatva, a 2004-es Csodálatos Júliát az Európai Filmakadémia legjobb rendezői díjára jelölték. 2006-ban rendezett ismét magyar filmet Móricz Zsigmond Rokonok című regényéből. Művének filmszemlés bemutatója előtt került nyilvánosságra, hogy 1957 és 1963 között Képesi fedőnéven jelentett a belső reakció elhárításával foglalkozó II/5-ös osztálynak, a hírhedt III/III elődjének. A művész a beszervezést maga is elismerte, így a műveiben annyiszor körüljárt kérdés életrajzi adat lett.
Szabó István az Európai Filmművészeti Akadémia igazgatótanácsának, számos hazai és nemzetközi filmművészeti intézménynek tagja, a Széchenyi Akadémia alapító tagja. Számos hazai és nemzetközi kitüntetés tulajdonosa. A Balázs Béla díjat 1967-ben, a Kossuth-díjat 1975-ben kapta, 1982-ben lett érdemes, 1985-ben kiváló művész. A Joseph Pulitzer Emlékdíjat 1996-ban a Magyar Televízió Száz éves a mozi sorozatának elkészítéséért kapta. 2001-ben a Magyar Hírlap szavazása alapján az Év emberének választották, 2007-ben a Magyar Mozgókép Mestere címmel tüntették ki. 1985 óta oktat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Forrás: MTI