Bajza Józsefre és Csortos Gyulára emlékeznek Budapesten

A sírkertben Katona Tamás, a megemlékezést szervező Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja szól az egybegyűltekhez. Bajza József síremlékénél Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, Csortos Gyula síremlékénél Kerényi Ferenc színháztörténész mond emlékbeszédet.

Bajza József 1804. január 31-én, a Heves megyei Szücsiben született. Filozófiai és jogi tanulmányokat folytatott. 1831-ben indította a Kritikai Lapokat, 1831 és 1837 között az Auróra, illetve 1832-től 1837-ig a Társalkodó című lapok szerkesztője is volt. Azt követően közösen szerkesztette Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel az Athenaeumot.

A mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán megnyílt első állandó magyar színház, a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) első igazgatója volt, 1837-38-ban töltötte be ezt a tisztséget. 1847 októberétől 1848 májusig - aligazgatói minőségben - másodszor is vezette a Nemzeti Színházat.

Bajza József a szabadságharc leverése után bujdosásra kényszerült. Idegzetét felőrölték a megpróbáltatások, elborult elmével halt meg 1858. március 3-án, Pesten.
Csortos Gyula, a két világháború közti korszak egyik legkedveltebb színművésze Munkácson született, 1883. március 3-án.

1903-ban végzett a Színiakadémián, majd Debrecenbe, Nyíregyházára és Szegedre került. 1907-ben szerződött Budapestre, előbb a Népszínházhoz, majd a Magyar Színházhoz. A Vígszínház tagjaként lett igazán nagy színész, ezt elsősorban Molnár Ferencnek köszönhette, aki kiváló szerepeket írt neki (A testőr, A farkas). 1922-ben a Renaissance Színházhoz szerződött, ettől kezdve a háború kitöréséig a főváros szinte valamennyi színházában játszott; 1937-ben lett a Nemzeti Színház örökös tagja.

Kiváló alakítások fűződtek a nevéhez: Asztrov (Csehov: Ványa bácsi), Pál cár (Neumann: Oroszország), Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár), Volpone (Ben Jonson: Volpone), Falstaff (Shakespeare: A windsori víg nők), Göndör Sándor (Tóth Ede: A falu rossza), Clausen tanácsos (Hauptmann: Naplemente előtt). Számos filmben is szerepelt; a második magyar hangosfilm, a máig népszerű Hyppolit, a lakáj címszereplője volt.

A háború végén Csortos Gyula már súlyos beteg volt, de még 1945-ben is fellépett a Nemzeti Színházban Csehov A medve című egyfelvonásosában. 1945. augusztus 1-jén a Fasor-szanatórium betegágyán halt meg.