A királynék városát - itt koronázták meg a mindenkori magyar királyok hitveseit - kereken ezer éve nevezik Veszprémnek. (Maga a földrajzi hely már a honfoglalás előtt is lakott volt. Az avarok örökét a hatodik századtól a kilencedikig a szlávok vették át. 1907-ben megtalálták székesegyházuk faragott köveit, majd a templom alapját is.)
A bazilita apácakolostor 1008-ban kiadott görög nyelvű adománylevelében szerepel először a Veszprém elnevezés. Valószínű névadója Beszprém, Boleszláv lengyel királynak és Juditnak, Géza fejedelem lányának a fia, bár van olyan verzió is, miszerint nevét a Zalavárban megtelepedett Pribina szláv fejedelem ugyancsak Beszprém nevű vezéréről kapta. Géza unokáját Boleszláv - rövid ideig tartó házassága után - anyjával együtt küldte vissza Magyarországra. A balul sikerült házasság után arra a településre mentek vissza, amely annak idején Gézának és családjának a kedvenc tartózkodási helye volt. (A honfoglaláskor Árpád családjának tagjai, például Jutas nevű fia és Fajsz nevű unokája is a mai város közvetlen környékén találtak maguknak végleges szálláshelyet, két, ma is létező település nevét adva.) A várost István - az első magyar király - és felesége Gizella is joggal szerette, hiszen a későbbi király itt győzte le a lázadó Koppányt 997-ben, itt fejezte be a kereszténység kiépítését, s ezt a várost választotta lakhelyének is.Szent István nemcsak templommal is bíró királyi lakhelyet épített a várban, hanem görög bazilita apácákkal benépesített kolostort is alapított a város egyik legszebb helyén, a Séd völgyében (ennek alapító levelében fordul elő elsőként a Veszprém helységnév.)
Veszprém első építője Géza felesége, Sarolta - István anyja - volt. Munkáját Gizella, István bajor származású felesége folytatta. Ő már székesegyházat és királynéi palotát építtetett a várban. Ennek ábrázolása megtalálható István koronázási palástján is. Veszprém egyik legelső építménye volt az 1957-ben feltárt Szent György-kápolna alatt lévő, jóval ősibb Szent György-kápolna, ahol Imre herceg megtette szűzességi fogadalmát.
A történelem során egyre élénkebb lett Veszprém és a királyi család kapcsolata. Királynékat koronáztak meg az itt őrzött jelvényekkel, egy részüket itt helyezték végső nyugalomra is. A magyar királynék koronázója Veszprém püspöke volt. Gizella királynénak a város történelmében megőrzött emlékeihez kapcsolódik az a feljegyzés, amely szerint koronáját a veszprémi királyi palota kincstárában őrizték egészen addig, míg a gyenge kezű II. Endre király meggondolatlanul keresztes hadjáratot vállalt, s annak költségeire 1217-ben elvitte, majd Keleten eladta Veszprém talán legértékesebb műkincsét. Ezzel a tettével a később felkelők által kivégzett feleségét, Gertrudot fosztotta meg e becses darabtól.
A 13. századi Veszprémben híres főiskolát is találunk, amely az akkori párizsi egyetemekhez volt hasonlítható. A káptalani iskolában a hét szabad művészeten (filozófia, grammatika, retorika, dialektika, aritmetika, geometria, asztronómia) kívül jogot is tanítottak. Ez volt az akkori magyar diplomaták iskolája is.
Városépítészeti szempontból is jelentős Veszprém történetében a 13. század. Ekkor fejlődik ki a tatárjárás után, a török korban elég fontos szerepet betöltő várerőd tornyos, bástyás, megerősített alakja. Kialakulnak a városrészek a vár körül. Legrégibb adatunk a mai László-templom helyén állt "Szent Margit-szeg" városrész egyházáról származik. Szomszédos terület volt a mai Dózsaváros helyén Szenttamásfalva, a püspöki városrész, hol rendszeresen hetivásárokat évente pedig országos vásárokat tartottak. Az egykori királyi palota utolsó maradványa a gót stílusú, de átmeneti jellegzetességeket mutató Gizella-kápolna, és a vele egybe épült emeletes lakóház külső tűzfalán levő több ívhajlat. Az 1300-as évekre datálják a műtörténészek a székesegyház altemplomának mai gótikus formáit. A 13. század fontos alkotmányjogi aktusa, hogy a király örökös főispánságot ad a püspöknek, akinek már pénzverési joga is van.
A város történetének első és egyik legnagyobb tragédiája 1276-ban következett be, amikor Csák Péter csapatai hatalmas pusztítást végeztek a városban. Felégették a várat, leégett a székesegyház, s a főiskola is ekkor semmisült meg. Pontos helyét csak feltételezhetjük, valószínű a székesegyház mellett működhetett. Királyi oklevél rögzítette a károkat, vette számba az elpusztult kincseket, az elégett könyveket. Aztán "letört az Árpád-ház fájának utolsó aranyágacskája", s 1301-gyel véget ért Veszprém dicsőséges Árpád-kori története is.
