"Nem tettünk mást, csak lemásoltuk a gekkótalpak működését" - mondta Robert Langer professzor, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) tudósa.

Langer és kollégája, Jeff Karp a Harvard Medical School kutatója számítógépes technológiával, a gekkók talpán található mintázathoz hasonlóan, rendkívül apró barázdákat alakított ki az általuk kifejlesztett kötszer felületén, amely így sokkal hatékonyabban tapad a belső szövetekhez. A biorubber nevű kötszer ráadásul biológiailag lebomló, szövetbarát anyagból készül.

Más kutatócsoportoknak is sikerült már a gekkók tapadási képességeit utánzó, száraz környezetben használható ragasztóanyagot előállítani, az új kötszer azonban vízálló, ezért műtéteknél, különböző szövetek ragasztásánál is jól alkalmazható.

"Rendkívül nagy az igény az orvosi célokra használható, ragasztószalaghoz hasonló kötőanyagokra" - mondta Karp, hozzátéve, hogy az ilyen tapaszoknak nedves közegben, gyulladásos és toxikus mellékhatások okozása nélkül kell tapadniuk.

A speciális ragtapasz nedves környezetben való alkalmazását a ragasztó-felületre vékony rétegben felvitt cukor alapú kötőanyag tette lehetővé. A sertés belsőségeken végzett tesztek azt mutatták, hogy a ragasztó a speciális barázdákkal kétszer erősebb, mint nélküle.