Ha valakinek a hirtelen szívhalálát életveszélyes szívritmus-zavar okozza, a jelenleg érvényes szabályok szerint két percen belül kell a ritmuszavart megszüntető defibrillátort alkalmazni. Néhány hete az amerikai szaksajtót fölkavarta az a hír, hogy vizsgálatok szerint az ilyen betegek egyharmada a kórházon belül is csak lényegesen - életveszélyesen - később kapja meg ezt a kezelést.
A most megjelenő tanulmány újabb, elkeserítő adatokkal járul hozzá a korábbi figyelmeztetéshez. Mary Ann Peberdy és munkatársai 507, kórházi adatbank jelentéseit dolgozták fel. A hét évre terjedő megfigyelések szerint ezekben az intézetekben 58 593 hirtelen szívhalál következett be és a kutatók azt is megnézték, hogy a nap melyik szakában, illetve a hét mely napján történtek ezek a halálesetek.
Arra voltak kiváncsiak, miképpen folytatódtak és főleg hogyan végződtek a riasztások, amikor a kórház területén valamelyik betegnél szívmegállás következett be. Azt is tudni szerették volna, van-e különbség a túlélés esélyében, ha ez munkanapon, vagy szombat-vasárnap történik.
A kemény tények azt igazolták, hogy sokkal többen "halnak meg visszafordíthatatlanul", ha a szívük éjszaka mondja fel a szolgálatot, mint napközben, amikor a kórházi ellátás aktívan folyik, több ápoló figyel a betegekre és tud közbelépni, ha szükséges.
Napközben az újraélesztés eredményei jók: a statisztika szerint minden ötödik beteg túlélte a végzetesnek induló eseményt, ha az nem éjszaka következett be: 11 604 beteg elhagyhatta a kórházat. Az éjszakai eredmények lényegesen rosszabbnak bizonyultak: a túlélés csak 15 százalék volt.
Napközben a szívhalál a hétvégén is jobb eséllyel folytatódott úgy, hogy a szerencsés, újraélesztett beteg otthonába távozott, az éjszakai órák szempontjából azonban nem volt különbség.
A kutatók hangsúlyozták, hogy eredményeik nem adnak felvilágosítást arra, mi ennek a - szó szerint - életfontosságú különbségnek az oka. "Ez csupán erélyes figyelmeztető minden kórház számára, hogy kritikusan megvizsgálják, hogyan végzik az újraélesztést" - mondta Peberdy.
Az is kiderült, hogy este tizenegy óra után a halál bekövetkeztének észlelésekor legtöbb esetben szívmegállást mutattak a műszerek. Ez azért fontos megfigyelés, mert arra utal, hogy a drámai eseményt éjszaka nem vették észre azonnal, pedig a hirtelen szívhalál legtöbbször a halálos kamrafibrillációval kezdődik, ami defibrillátor gyors alkalmazásával megszüntethető.
A munkacsoport az anyagot úgy is elemezte, hogy megvizsgálták: befolyásolta-e az eredményeket a betegek állapotának súlyossága, vagy a kórházak fölszereltsége. A végeredmény mindenképp ugyanaz volt: javítani kell az újraélesztés szervezésén, a figyelőrendszerek érzékenységén és azon, hogy mindenki értse, tudja: hirtelen szívhalál bárhol, bármikor, bárkivel bekövetkezhet. És ez nem csak az amerikai kórházak számára jelent megszívlelendő tanulságot.