A 115 éves évforduló alkalmából a Magyar Nemzeti Bank emlékérmét bocsátott ki, amelyen Puskás Tivadar, a feltaláló látható. Az 1000 forint névértékű érme - amelynek formája különleges, négyzet alakú - Bohus Áron munkája. A Postamúzeumban pedig a témához kapcsolódó kiállítást rendeztek, amely a tervek szerint a nyár közepéig lesz látogatható.
A világ egyik legnagyobb hatású találmánya, az első hírközlő stúdió Puskás Tivadar nevéhez fűződik. A feltaláló már 1877-ben kiutazott Amerikába, ahol felvetette Edisonnak a telefonközpont gondolatát. Később Edison ügyeinek európai képviselője lett.
Puskás találmánya 115 évvel ezelőtt debütált a nagyközönség előtt, akkor kezdődött a Budapesti Telefon-Hírmondó Szolgálat - még kísérleti - adása a belvárosi, Magyar utcai stúdióból. Melyek voltak az első - majd óránként folyamatosan aktualizált - hírek, amelyeket az előfizetők egy kagyló leemelése után meghallgathattak 1893. február 15-én?
Megtudhatták a telefonhírmondó első jelenkezéséből, hogy a pápa rendkívüli követet fogad, tájékozódhattak a gabonatőzsde legfrissebb mozzanatairól, az aznapra várható időjárásról ( plusz 4 és mínusz 4 fok közötti hőmérsékletet jeleztek előre), a hóeltakarítás költségeiről. Hírt adtak arról, hogy Eszéken földrengés volt, szóltak egy jótékony adakozásról és a végén egy kis „színes” is hallható volt: „Farsang vége. Az éjjeli élet fő vonalán, különösen a Kerepesi (mai Rákóczi úti) és a Király utcán még éjfél után 2 órakor olyan volt az élet, mintha csak a Nap világítana, nem pedig az éjjeli kávéházak vörös lámpásai”.
A sikeres bemutatkozás időszakát követően, az immár üzemszerűen működő telefonhírmondónak hamarosan több mint két és fél ezer előfizetőjét tartották nyilván, akik külön díj ellenében, havi 1 forint 50 krajcárért kérhették a hangos újság kapcsolását a telefonközponton keresztül. Nem lehetett ez kis összeg, hiszen éppen az első adásban, az adakozási hírben szerepel, hogy a „kereskedők és az iparosok hitelszövetkezete 30 forintot küldött be a fővárosi hajléktalanok javára.”
A feltaláló zseni alig egy hónappal élte túl a premier örömteli napját, 1893. március 16-án fiatalon, váratlanul meghalt. Ekkor még csak 70 kilométernyi volt a hálózat, amely két évvel később már csaknem négyszer ilyen hosszúvá fejlődött, s akkor már az 5000-hez közelített az előfizetők száma.
A hírmondót és szabadalmát megöröklő testvére, Puskás Albert 1894 őszén a szabadalom jogával együtt eladta a Telefonhírmondót Popper István mérnöknek, aki a feltaláló méltó utódjának bizonyult. Hamarosan megalakult a részvénytársaság és előteremtették a fejlesztéshez szükséges tőkét. Kiépítették az önálló vezetékrendszert, amelynek fő áramkörei hurokrendszert alkotva, egy-egy városrészben 200-300 előfizetőt szolgáltak ki.
Ki volt az első hírszerkesztő? Érdemes megjegyezni a nevét: Virág Béla hírlapíró. A művészeti osztályt Polgár Géza vezette – ugyanis színházi és operaelőadásokat is lehetett hallgatni az éteren keresztül.
A pontos időt is hamarosan a telefonhírmondóhoz igazították egész Budapesten: központjából naponta háromszor automatikusan szabályozták a főváros köztéri óráit.
A Telefonhírmondó Rt. 1925-ben pályázott a Magyar Rádió műsorszolgáltatásának ellátására, amelynek koncesszióját meg is kapta. A rádió műsorait párhuzamosan közvetítő Telefonhírmondó fejlődése 1926-ben újabb lendületet vett: eleinte olcsóbb volt az éppen divatba jövő rádiókészülékeknél, és jobb vételt biztosított, mint a házi gyártású detektoros rádiók. Előfizetőinek száma 1939-ben már 9000 volt. Ekkor azonban megjelentek a néprádiók, amelyek gyorsan szükségtelenné tették a telefonhírmondó magán-előfizetéseit, mivel az alulmaradt az árversenyben. Így a hírmondó vonalainak üzemeltetését - a pontos idő jelzésére szolgáló óraüzem kivételével - még a II. világháború vége előtt beszüntették.