140 éves a Magyar Történelmi Társulat

Hozzátette: A mi nemzedékünk is túl tudna lépni a politikai ellentéteken.
Glatz Ferenc akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója A magyar történelemtudomány az integrálódó Európában című előadásában a múlt elemzésén túl annak a bemutatására is törekedett, hogy "mi történik ma a világban, Európában, s történészként mire kell felkészülni a következő évtizedekben".

Mint kifejtette, 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat megalakulásának idején a közép-kelet-európai térség, s így a kiegyezéskori Magyarország is "felgyorsultan érte meg az ipari-technikai forradalom korát. Átalakult az egész érintkezésstruktúra, hiszen az új településformák új igazgatásrendszert is kívántak, általánossá vált az írásbeliség, s végső soron alapvetően megváltozott az egyén viszonya a közösséghez.

A XIX. század második felében rögzültek Európában rögzülnek a nemzetállamok határai, s ezeken belül a nyelvhasználat mellett a történelem, a történelmi ismeretek "az állampolgári egyűvé tartozás egyik ragacsanyagává válik... A magyar történelemírás akkori vezetői rátaláltak a történelem társadalomépítő erejére, s megfelelően használták az akkor kiépülő állam és nemzeti kultúra megszilárdítására" - mutatott rá Glatz Ferenc.

S hogy mindezt miért fontos és szükséges felidézni 2008-ban? Az akadémikus válasza szerint ha végignézünk az elmúlt évek történésein láthatjuk, hogy csaknem akkora kihívás éri nemcsak a magyar, az európai történészeket is, mint amilyenek érték az 1860-as években az európai és a magyar történetírást.

Az 1970-es években kezdődött "új ipari-technikai forradalmak sora egymás után alakítják át nemcsak az érintkezési rendszereket, a termelésszervezést, a településeket, az emberek látóhatárát és mozgásrádiuszát, hanem alapvetően meghatározzák meg azokat a világfolyamatokat is, amelyekben el kell helyezni a hirtelen összezsugorodott, bár létszámában megmaradt nemzeti közösségeket" - emelte ki Glatz Ferenc, aki szerint az új érintkezési kultúra, az internet megjelenése nemcsak az igazgatást és a termelést határozza meg, de forradalmasítja a közösségi léthez kiépült érzelemvilágot és közlési rendszert.

Glatz kitért a történetírás mai feladataira, amelynek mindenekelőtt újra kell gondolnia az ember és természet viszonyát. A történettudomány nagy kihívásai közé sorolta azt, hogy a bolygónkon a technikai forradalom következtében területigazgatás átrendeződés következett be, új, az államokat átlépő gazdasági közösségek keletkeztek, önálló érdekeket fogalmazva meg és szembekerülve az eddig állandónak hitt nemzeti állampolgári érdekekkel.

Mint mondta, a legnagyobb területigazgatási átrendeződés az Európán kívüli, korábban harmadiknak nevezett világ belépése, politikai-katonai szerepvállalása. De ilyen területigazgatási átrendeződés az Európai Unió létrejötte is, az európai kultúra új igazgatási rendszere.

"Ezek az átrendeződések megváltoztatják az egyén és a közösség, az állam és az állampolgár viszonyát. Hogyan éljük meg, hogy a nemzetállami jogosítványok sorozatos leadása következtében egy új, eddig még nem pontosan elképzelt területigazgatási rendszer, az Európai Unió jött létre, s mi ebben a történelem művelőinek szerepe?" - tette fel a kérdést Glatz Ferenc,
Meggyőződése szerint a történelemtudomány XIX. században kialakult szemléleti alapfogalmai, műfaji és gondolkodási keretei, amelyek eddig életképesek voltak, hamarosan "szétfeszülnek" és a következő félévszázadban egy egészen más történelemtudománynak, s egy egészen másként művelt történetírásnak kell kialakulnia nemcsak az európai térségben, de a világban mindenütt.