„Új kihívások mellett köteleztem el magam”

Polgármester úr, túl azon, hogy a második kerület vezetője, keveset tudunk önről. Mutassa be kérem Láng Zsoltot, mint politikust és mint magánembert!

Harmincnégy éves vagyok, itt születtem a második kerületben. Elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát, és az ELTE jogi karát. Tizenhárom évet teniszeztem versenyszerűen, kórusban énekeltem, és zongoráztam. Ez fegyelmet, kitartást adott, illetve csapatmunkára nevelt. Fontosnak tartom kiemelni, hogy már 1990-ben, gimnazistaként léptem be a helyi Fideszbe. Végigjártam a ranglétrát, ami - megjegyzem - egy-két mai ifjú politikusnak sem ártott volna. Részt vettem azóta minden kerületi kampányban. Ezek közül a legemlékezetesebb a 94-es. Ekkor Illés Zoltán kampányfőnöke voltam, ő indult itt a polgármesteri posztért. Orbán Viktor Marcibányi téri beszéde után hazafelé tartva megvertek minket, de úgy, hogy az orrom is betört. Máig nem vagyok biztos benne, hogy ennek politikai töltete volt-e.
Visszatérve a pályámra: én tudatosan választottam a Fideszt, érzelmi és politikai kötődésem van és volt is e párthoz, nem hiába vagyok azóta is itt. A polgármesterség előtt egy nemzetközi logisztikai cégnek a budapesti irodáját vezettem, szállítmányozási joggal foglalkoztam. Emellett hobbiként megmaradt a Fidesz és az önkormányzati politizálás. 1994-ben külsős szakértőként segítettem az oktatási és sportbizottság munkáját, majd '98-ban és 2002-ben egyéniben indultam és nyertem. Kötődöm a kerülethez, számomra ez nem egy karrierállomás.



Említette, hogy a rendszerváltás óta kitart a Fidesz mellett. Pedig volt azért egy nagyobb jobbkanyar a párt útjában '93-'94 táján. Ezt hogyan élte meg?

Nagyon érdekes volt belülről szemlélni a folyamatokat. Hozzáteszem, annak megvitatása hogy, ki írt le itt 1989 óta nagy kanyarokat, külön beszélgetést érdemelne. Amikor 1994-ben a rossz választási szereplés után (épphogy becsúsztunk a Parlamentbe) itt rendezték a budapesti választmány gyűlését, felszólalt Hegedűs István, aki a fodorista szárny egyik képviselője volt. Elmondta, miért vesztettünk, miért hibás az irányvonal és mihez kell tartanunk magunkat. Utána a túloldalról szólásra emelkedett Kövér László. Ő kifejtette, mit kell tennünk ahhoz, hogy önmagunkhoz hűek maradjunk, és '98-ban nyerni tudjunk. S neki lett igaza. 1994 óta rengeteget változott a politikai környezet, de egy dolog ma is mérvadó: az, hogy ki mennyire maradt hű az eredeti eszméihez, mennyire követi azt az irányvonalat, amin elindult három, öt vagy tizenöt éve. Számomra a Fidesz pályafutása értékeiben követhető, ezért is maradtam tagja.

A Fideszben politizálva 2006-ban került igazán komoly megméretés elé, amikor önt jelölték a polgármesteri posztra. Nem okozott nagy törést a polgári foglalkozással való szakítás?

Harminchárom éves voltam, és el kellett döntenem, hogy vállalom-e az itteni polgári körök, párttársak, régi barátok felkérését és indulok-e a polgármesteri tisztségért. Nagy dilemma volt, hogy főállásban kezdjek-e politizálni, vagy folytassam-e az addigi életem, szakmám, amit úgy gondolom, hogy nem csináltam rosszul. Végül az új kihívások mellett köteleztem el magam. Úgy érzem, jól döntöttem, hiszen egész életemmel ide kötődöm, és most végre kaphattam olyan jogosítványokat, amelyek révén tevőlegesen, nap mint nap foglalkozhatom szűkebb környezetemmel. Ettől azonban nem lettem más ember, nem változtam meg. Nem járok más boltba vásárolni, nincsenek más barátaim. Nyilván jár azért ezzel egyfajta kötöttség, és meg kell felelnem bizonyos elvárásoknak, mint polgármester. De ettől még ugyanúgy látom a világot, mint előtte.

A köztudatban az él, hogy a polgármesteri pozíció azért nem egy rossz állás...

A polgármesteri munka sziszifuszi, hétköznapi gondokkal tarkított munka. A társadalomban él egy kép a politikusokról, így a városvezetőkről is. Tudni kell viszont, hogy a mi hivatásunk nem pusztán protokolláris eseményekből áll. Aki komolyan veszi ezt a feladatot, kemény, mindennapos harcokat kell megvívjon. Minden kis lépés, kis eredmény mögött az irodavezetőkkel, jegyzővel, frakciótársakkal, képviselőkkel történt aprólékos egyeztetések állnak. Miközben rengeteg olyan akadályt, jogi csapdát kell elkerülni, amelyek közül a legkisebb is megakaszthatja a nagyívű koncepciókat.

„2006 óta jobban megy a kerület”

2006-ban vette át a polgármesteri stafétát Horváth Csabától. Milyen kerületet kapott kézhez?

Tudni kell, hogy a rendszerváltástól 1998-ig Póta Gyula, az SZDSZ embere volt a polgármester, majd a fideszes Bencze B. György négy évig, és utána vette át 71 szavazattal Horváth Csaba a tisztséget. Úgy gondolom, nem illik az elődről rosszat mondani, ám azért érződött a hivatal működésén, hogy Horváth Csaba életében csak egy állomás volt a második kerület. Neki valószínűleg komoly tervei vannak a hazai politikai életben, és ezért a polgármesterség egy ugródeszkát jelenthetett számára.