"Pesti Eladhatatlan"

Egy kis Drakula-kerámia Erdélyből, egy fából készült gyűszűtartó-doboz magyaros szecessziós motívummal, egy néptáncoló magyar pár, amelyet indiai batik eljárással vittek fel az ékrámára feszített selyemre, egy Buddha-szobor, amelynek arcvonásai Rákosi Mátyásra emlékeztetnek - El-Hassan Róza közlése szerint ezek az alkotások is szerepelnek a bemutatott munkák között.
"A Pesti Eladhatatlan kiállítás alapötlete körülbelül egy évvel ezelőtt született meg, amikor Don Péter budapesti gyűjtő és szakíró vásárlási szándékkal többször is meglátogatta műtermemet" - idézte fel a kezdeteket az MTI-hez eljuttatott ismertetőjében a képzőművész, aki jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén tanít.

Hozzátette: Don Péter a munkáit, amelyek nagyon tetszettek neki, némi ironikus felhanggal tökéletesen "eladhatatlannak" nevezte. Ebből indultak ki azok a beszélgetések, amelyek végén a művészetíró-gyűjtő, aki egyben a Törekiben működő művésztelep kurátora is, felkérte őt, nézzék át gyűjteményét, és rendezzenek közösen kiállítást.

A kezdeményezéshez a későbbiekben csatakozott több, a témához vonzódó kortárs művész, köztük Áth Zsóka, Blaha Tamás, Bodó Sándor, Horváth Tibor, Haddad Salam, Horváth László, Szira Henrietta, a VÉRCSOPORT (Rohánszky Bence, Szita Gergely, Pethő Zoltán, Kiss András, Horváth Zsófia), Veszely Beáta és Horváth Kata.

Don Péter úgy véli: abszolút eladhatóság vagy eladhatatlanság nincs. Az eladhatóság éppúgy ízlés-, kor- és szituációfüggő, mint a vásárlási szándék.

"Minden művészettörténész ismeri azt a jelenséget, hogy egy-egy műtárgy más időben és más helyen sokkal többet vagy kevesebbet ér, mint például a létrejöttekor" - tette hozzá.
Mint El-Hassan Róza fogalmazott, meggyőződésük, hogy a Pesti Eladhatatlanon látható tárgyak "kulturális tudattalanunk lényeges részét tárják elénk, és mélyen tükrözik majd városunk történelmének, kultúrájának és jelenének egy meghatározó részét".

A már említett példák mellett a március 16-ig látható kiállítás tárgyai között szerepel egy vastag és puha gobelin malommal és orgonabokorral, Veszely Beáta nagyméretű lovasfestménye, amelyen apróhirdetések szövege olvasható, Bodó Sándor Ötös Lottó-ja, melynek telitalálatos számait különböző szelvényekből vágta ki, majd keretezte be a művész, és egy földön kuporgó piros ülő alak, El-Hassan Róza szobra.

"Úgy gondoljuk, kiállításunk furcsa, eladhatatlan tárgyainak összességéből kiolvashatóvá válik az a valami, ami minket, budapestieket, történelmi hagyományainkkal, mult(i)kulturális eklektikánkkal különössé tesz, de fontos része a sajátosságaink, értékeink és történetünk összességéből összeálló komplex képnek. Annak eldöntése, hogy a festmények, nippek és bronzszobrok 20. századi városi folklórját egy különös város önnön világába zárt elitjének látványélményeként nézzük-e, vagy inkább egy univerzális polgári értékrend bölcsességekkel teli 21. századi hagyatékának tekintjük – ez már a kiállítás látgatóira vár" - mutatott rá El-Hassan Róza.