A neves történészekből álló csoport felállítását Joschka Fischer akkori külügyminiszter határozta el 2005-ben, miután nem sokkal korábban heves vita bontakozott ki Németországban a külügyminisztérium szerepéről a nemzetiszocialista rezsim idején. A vitát egyébként az váltotta ki, hogy a minisztérium helyi újságjában meglehetősen "méltató" hangnemű nekrológ jelent meg egy olyan egykori, birodalmi diplomatáról, akinek nevéhez számos háborús bűncselekmény elkövetése fűződött.
A testület 2006-ban már Frank-Walter Steinmeier külügyminisztersége idején kezdte meg a munkát Eckart Conze marburgi történészprofesszor irányításával. A bizottság végleges jelentését az év végére ígérte, kedden azonban nyilvánosságra hozták az eddigi kutatási eredményeket.
Az öttagú bizottság fő megállapítása az volt: "a külügyminisztérium annak idején a náci rezsim egyik központi hatósága volt, s ebből fakadóan aktívan részt vett a nemzetiszocialisták által elkövetett bűncselekményekben."
Természetesen voltak olyan diplomaták is, akik ellenállást tanúsítottak, de semmiképp nem felel meg a valóságnak az a - még a hetvenes években is hivatalos álláspontnak számító - +legenda+, amely szerint a minisztérium annak idején +az ellenállás bástyájának+ számított" - fogalmazott a testület.
A bizottság számára egyébként némi fejtörést okozott, hogy kikre is terjessze ki a vizsgálatot. Azaz milyen erős volt a "kontinuitás" a minisztériumban a náci rezsim bukása, illetve a szövetségi köztársaság megalakulása után? Ezzel kapcsolatban Eckart Conze azt nyilatkozta: a minisztérium 1951-ben történt újjászületése után több olyan diplomata került vezető beosztásba, akivel szemben korábban a bűnrészesség vádja merült fel. A "jéghegy csúcsát" a testület elnöke szerint követségi diplomaták jelentették, köztük az a Franz Nüsslein későbbi madridi főkonzul, akinek nekrológja - az elhallgatott múlt miatt - a 2004-ban az említett vitát kiváltotta. Nüsslein a náci időkben a megszállt Cseh-és Morvaországban a birodalmi protektorátus képviselőjeként főügyészként tevékenykedett, s később azzal vádolták őt, hogy részt vett mintegy 900 személy kivégzésében. Noha a későbbi csehszlovák hatóságok 20 évi börtönre ítélték, 1955-ben hazatérhetett Németországba, s a külügyminisztériumban alkalmazták, ahonnan a madridi állomás után, főkonzulként vonult nyugdíjba.
A bizottság elnöke elmondta, hogy munkájuk során németországi, továbbá párizsi és londoni archívumok megfelelő dokumentumait vizsgálták át, de kutatásokat végeztek Izraelben is.
Conze hangsúlyozta: a végső jelentés aligha tartalmaz majd szenzációkat. Elmondta, hogy az általános összefüggések feltárása mellett az egyes eseteket is igyekeznek kellően megvilágítani, s ezek között számos "rendkívül érdekes" is akadt. Amelyek - mint fogalmazott - azt bizonyították, hogy az akkori diplomaták számára is "volt játéktér". Példaként említette Gerhard Feinét, aki annak idején Budapesten volt követségi titkár, s zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. 1953-ban visszatért a külügyminisztériumba, s később dániai nagykövet lett.
A bizottság elnöke hangsúlyozta ugyanakkor: "túl kevés Feine volt a német külügyminisztériumban 1933 és 1945 között."
