A kezdetek

1847-ben Levi Strauss, egy bajorországi zsidó család fia úgy döntött, Amerikában próbál szerencsét. Unokatestvére rövidáruboltjában helyezkedett el New York-ban, majd az aranyláz beköszöntével Nevadába indult. Unokabátyjától egy szállítmány durva szövésű vászonanyagot kapott útravalóul, hogy azt eladja az aranyásóknak sátoralapanyagnak. Azonban a nehéz fizikai munkát végző férfiaknak nem sátor, hanem sokkal inkább strapabíró ruházat kellett, így Levi elkészítette az első farmernadrágot. Unokatestvérének is megtetszett az ötlet és az üzleti lehetőség, így San Franciscóban nyitottak egy szabóműhellyel egybekötött kis üzletet, ahol elkezdték árusítani az újfajta munkaruhákat. A cégtáblán pedig az azóta fogalommá vált Levi Strauss & Co. felirat virított.



Strauss később áttért a sátorvászonról a franciaországi Nîmes-ben gyártott durva szövésű vászonra, amely az itáliai Genova halászainak kedvenc viselete volt. Az első farmernadrágok még vörösesbarna színben pompáztak, a ma oly népszerű indigóval kékre festett változatot csak később kezdték el gyártani. A blue jeans kifejezés is innen származik: az indigókék szín adta a blue-t, Genova angol kiejtése pedig a jeanst. 1860-ban Jacob Davis nevadai szabómester egy favágónak szeretett volna ruhát készíteni. Erős anyagra volt szüksége, ezért Straussék boltjából vásárolt anyagot. A nadrág összetűzése nem bizonyult elég erősnek, így Davis szegecseket kalapált a zsebek sarkaiba, majd újítását Straussnak is megmutatta, majd hamarosan együtt folytatták a vállalkozást. A jellegzetes duplavarrások is ekkoriban jelentek meg a nadrágokon, az övrész hátsó felére varrt bőrcímke pedig három évvel később, 1860-ban. Utóbbin a jól ismert embléma, a farmernadrágot két oldalról széttépni próbáló ló látható.

A múlt

A farmer ezek után bejárta és meghódította az egész világot. Az 1950-es években betört az amerikai fiatalok életébe, legnagyobb sikere pedig a hatvanas-hetvenes években volt: ekkor már nem a munka, hanem a lázadás eszközeként. Farmerben lázadtak politikai és társadalmi nézetek, a fajgyűlölet, a vietnámi háború, a szigorú szülők és a szabályok ellen; s mivel a rockzene ugyanezt tette, csak nem kékben, hanem hangosan, a farmernadrág a rockrajongók kedvenc viseletévé vált. A mozisztárok, rockzenészek és lázadók viselete később az átlagember gardróbjába is befurakodott. Jött a trapézfarmer a hetvenes években, aztán a répafazonú a nyolcvanasokban; majd eltűnt, és napjainkban újra visszatért, sok más társával együtt.

A jelen

Napjainkban évente két és fél milliárd méter farmeranyagot dolgoznak fel, és természetesen már nem csak kék nadrág készül belőle. Vásárolhatunk szoknyát, rövid-, halász-, csípő-, trapéz-, sztreccs-, kertész- és csőnadrágot, zakót, dzsekit, ruhát, fürdőruhát; sötét-, világos- és középkék, fekete, piros, fehér, zöld és ki tudja, még milyen színben, illetve inkább, milyenben nem. Divat a hetvenes évek trapézfarmerje, a rapperek „a térdénél van a feneke”-szabású nadrágja, a derekat szabadon hagyó, mínusz húszban hordva nagy eséllyel petefészek-gyulladáshoz segítő csípőfazonú, a legújabb őrület, a skinny jeans, amely valóban második bőrként feszül - a remélhetőleg egészséges önkritikával rendelkező - viselője idomaira.

Farmert hord mindenki. Gyerekek és felnőttek, kisbabák és nagymamák. Farmert a suliba, munkába, buliba, kirándulni, színházba. Ma is ugyanúgy hódít, mint százhatvan éve, néhány dolog azonban megváltozott, vagy inkább eltűnt. Például az a strapabíró anyag, amelyet két ló sem tudott szétszakítani; azok a nyugati utak, melyek egyetlen célja a farmervásárlás volt; vagy az alternatív nadrágmosás - a gép helyett magunkon. Ami viszont maradt, az a töretlen siker, a divatban elfoglalt örök trón, amely valószínűleg még jó pár évtizedig vagy -századig a farmeré marad.

A jövő

Hogy helye lesz a farmernek a jövő divatjában is, az biztos. De hogy pontosan hol, azaz milyen trendek várhatók farmeréknél? Egy divatkatalógus tavaszi kollekcióját nézegetve mindenféle formájú, hosszúságú, színű és rendeltetésű farmerruhát és kiegészítőt találunk, így nagyon mellényúlni nem tudunk, ha Strauss úr találmányának egyik mai leszármazottját választjuk. Van itt sztreccsfarmer strasszokkal és színes mintákkal; „biofarmer” biopamutból; sötétkék, világoskék, fekete, pink, zöld, királykék, türkiz; bemosott, koptatott, fehérített; rövid lábra, lapos hátsóra, latin fenékre, erős combokra; egyenes és trapéz szárral; csizmához és magassarkúhoz; testre simuló és lezser; hímzett farzsebű; csőnadrág; hajszálcsíkos; magas, normál derekú és csípőnadrág; hosszú, hétnyolcados, háromnegyedes, bermuda, sort és forrónadrág; dzseki, blézer, miniszoknya, top; cipő és táska; szóval, minden - a lényeg, hogy farmerből legyen. Könnyebb lett volna azt leírni, mit nem hordhatunk. Olyan valószínűleg nincs is. Köszönjük, Levi!