Fürjesi Csaba és a belső világ
Profán mítoszok címmel a harmincas éveiben járó Fürjesi Csaba egyéni tárlata látható március közepéig a fővárosi Körmendi Galériában. A cím sokat elárul a festő-grafikus belső világából: a titkok és a rejtett összefüggések ihletik alkotásra.
2008. február 27. szerda 08:43 - Hírextra
A fiatal művész Salgótarjánból indult és pár éves fővárosi kitérő után - az Iparművészeti Egyetem diplomájával - oda is tért vissza. Jelenleg a nógrádi megyeszékhely közelében 1996-ban alapított Ceredi Nemzetközi Művésztelepet vezeti, amelyet azért hoztak létre, hogy a különböző országokból meghívott alkotók nyaranta együtt gondolkodhassanak és dolgozhassanak, miközben kölcsönösen megismerhetik egymás kulturális tradícióit, aktuális problémáit és jövőbeli törekvéseit.
Bár mostani tárlatán kizárólag kisebb-nagyobb festmények szerepelnek, Fürjesi Csaba szívesen rajzol is. Azt a tényt pedig, hogy képein akár párhuzamosan többféle stílusra lehet ráismerni, nyílt titokként kezeli:
- Képeim expresszívek, de e stílusirányzaton belül nem tudom teljesen elhelyezni magam. Vannak nonfigurális, figurális, absztrakt figurális és magánmitológai képeim, s nem tudnék fontossági sorrendet tenni közöttük. Ebben az értelemben eklektikus vagyok. Nagyon sok más festő pontosan kijelöli témáját, szinte azt festi végig. Ez persze, lehet jó is, de nekem nincsenek preferált témáim. Természetesen akadnak hasonlóságok a képeim között, s aki nagyon akarja, vándormotívumokat is föl tud fedezni a munkásságomban.
- Hogyan születnek a festményei?
- Folyamatosan megindítanak különféle elemek: hol egy emberi alak, hol a
különféle állatok, hol egy alkalmi szituáció vagy egyszerűen egy délutáni terasz hangulata. Ezek közül elvileg bármelyik alkalmas arra, hogy festőileg feldolgozva jó képpé váljon. A különböző indíttatások persze más-más képi kifejezést nyernek. Szeretem a vásznon a festék tömegét, a pasztózus megoldásokat, ha azok a kép üzenetét támasztják alá. Vannak kedvenc festőim, de amikor alkotok, akkor önálló gondolataim és indulataim vezérelnek. Olyankor nincsenek határok, korlátok, múlt vagy jövő. Kalandozok a mélységekben és a magasságokban!Feltárom a rétegeket, a felszínre hozom az összefüggéseket, érdekel a belső világ, a titkok. Ez egy valóságos alkotási kényszer! De csak így tudom megismerni a világot, az összefüggéseit, az embereket és az egymás közötti viszonyukat. Alapvető szabadságérzetem van, engem nem feszélyez a megfelelni akarás! Bizonyos értelemben magányos vagyok az alkotás hosszú, szabad utazása közben - hangzik a művész patetikus vallomása.
- Miképpen viszonyul az egyedi grafikához ?
- Számomra nagyon fontos a rajz, munkásságomban mindig is mértékadó marad.
Rendszerint sok grafikát készítek. Vannak eszköztáramban olyan technikai eljárások, amelyeket előszeretettel használok, ilyen például a présgép alkalmazása. Ez a konkrét, praktikus fizikai realitásán és a préselés áttételes szimbolikáján túl, technológiailag alázatra és figyelemre ösztökél, ami manapság szinte már idejétmúltnak számít. Ám én azt hiszem és vallom, hogy egy alkotó csak akkor válhat sikeressé, ha saját útját járja és tudatosan felvállalja azt. Természetesen engem is boldoggá tesz, ha a képeim tetszenek az embereknek, hiszen ez fontos visszajelzés. A sikert személyes bíztatásként fogom fel, hogy továbbra is szabadon kalandozzak a saját világomban.
Forrás: MTI