Az általánosan elfogadott nézet szerint Kheopsz, fia Khephrén, valamint unokája Mükerinosz Kr. e. 2600 és 2450 között építették fel piramisaikat a Gízai fennsík szélén - olvasható a Discovery News hírei között.
Giulio Magli viszont a csillagászati együttállás, valamint a Gízai fennsík topográfiája alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Kheopsz és Khephrén végső nyughelyeként ismert két nagy piramist nem külön-külön, hanem egyetlen nagyszabású projekt keretében építették fel.
"Az ötlet Kheopsz fejében születhetett, aki mindkét piramisnak szimbolikus jelentést tulajdonított: az építményeknek örökkön örökké kellett hirdetniük, hogy a fáraó lelke egyesült a Napistennel" - vélekedik az olasz tudós, aki elméletét a Cornell Egyetem honlapján hozta nyilvánosságra.
E tanulmány szerint Kheopsz a két gízai piramist tervezve apja, Szneferu példáját kívánta követni. Utóbbi Dahsurban két - a vörös és a tört - piramist építtette meg. Ám később Khephrén kisajátította a kisebbik piramist.
Nagyon keveset tudunk a IV. dinasztia fáraójáról, Kheopszról (Kr.e. 2589-2566 ), akinek egyetlen képmása egy aprócska szobornak köszönhetően maradt fenn az utókorra.
Hérodotosz görög történész már kegyetlen zsarnokként írta le, aki rabszolgasorba taszította népét, hogy felépítse a hatalmas piramiskomplexumot. A régészek azonban vitatják ezt a sommás ítéletet.
"Kheopsz nevét és piramisát állandóan összekapcsolják azzal az általánosan elterjedt nézettel, hogy a létesítményt rabszolgák építették fel. Ez azonban nem felel meg az igazságnak, mivel a munkások saját sírjaikat Kheopsz piramisa közelében építették fel, s végső nyughelyüket az örökkévalóságra készítették fel, ahogy ezt a nemesség és a hivatalnokok is tették. Őket ugyanúgy az uralkodó fizette, vagy a rájuk kirótt adót munkával törlesztették" - vélekedik Zahi Havasz, az egyiptomi Legfelsőbb Antikvitási Tanács vezetője az egyetemi honlapon publikált tanulmányt kommentálva.
Giulio Magli elmélete szerint Kheopsz magát a Napisten fiaként képzelte el, s mint ilyent, megillette az örök élet joga.
"Mi lehetett jobb módszer ennek bizonyítására, mint +rábírni+ a napot, hogy fennen +hirdesse+ a rokonságot?" - mondta a kutató, aki szerint elméletét az is alátámasztja, hogy a nyári napforduló idején a lenyugvó Nap korongja a két piramis között hanyatlik a látóhatár mögé.
Mint rámutatott, a napkorongot közrefogó két piramis az Ahet hieroglifát formázza, amely mély szimbolikus jelentőséggel bírt az ókori Egyiptomban. A hieroglifát ugyanis a síron túli élethez kapcsolták, mivel a napciklust az élettel és az újjászületéssel azonosították.
"A nagy piramist Ahet-Khufunak, azaz Khufu (Kheopsz) látóhatárának nevezték" - mondta Giulio Magli.
A kétszáz évvel későbbi sírokból származó leírások szerint a nagy piramis elnevezése a helyszín pontos leírásának felelt meg. Ez a hieroglifa azonban csak akkor "jelenhetett meg" a terepen, vagyis a Gízai fennsíkon, ha mindkét piramis állt.
Magli szerint elméletét a piramiskomplexum topográfiai és csillagászati paraméterei is alátámasztják.
A Gízai diagonálként ismert vonal összeköti mind a három piramis délkeleti csücskét és Héliopoliszra, a Napistennek ajánlott fontos vallási központra mutat. Héliopolisz felől nézve a kisebbik piramis nem látható, hiszen teljesen egybeolvad a nagy piramissal.
"Miért választott volna Khephrén önként piramisának egy olyan helyet, amely láthatatlan a Napistennek ajánlott szent város felől? Inkább az látszik logikusnak, hogy Kheopsz keltette ezt a látszatot a nap városa iránti tisztelete jeléül. Heliopolisz felé közeledvén a nagy uralkodó +kétcsúcsú+ horizontja fokozatosan és szerényen egyetlen piramissá olvad" - fejtegette Giulio Magli.
Juan Antonio Belmonte, a Kanári-szigetek Asztrofizikai Intézetének kutatója, s egyben az ókori egyiptomi templomok tájolásáról szóló könyv szerzője egyetért olasz kollégájával.
"Nyolcvan százalékban egyetértek a tanulmánnyal. Némely ponton gyenge, ám az érvelés túlnyomó része helyes. Egyébként eredetileg az én ötletem volt, hogy a két piramist egyetlen gigantikus közös projekt keretében képzelték el" - mondta Juan Antonio Belmonte a Discovery News-nak adott interjújában.
