Az új módszer lényege, hogy radiokarbonos kormeghatározó eljárással vizsgálják meg a szemlencsében lévő speciális proteineket, amelyek a születéskor alakulnak ki, és egész életen át változatlanok maradnak. A fogakon kívül nincs más része az emberi testnek, amely nem változik.
A dán kutatók 13 ember korát határozták meg helyesen másfél év alatt, és eredményeikről a PLoS One internetes tudományos folyóiratban (www.plosone.org) számoltak be.
A módszer előnye, hogy gyakran könnyebb a halott szemhéját felhúzni, mint kiemelni a foga egy darabját; a fogzománc vizsgálata az az eljárás, amelyet az utóbbi években alkalmaznak a halottak korának meghatározására. Viszont hátrány, hogy a szemlencse néhány napon belül eltűnik, ahogy a holttest bomlik, ezzel szemben a fogak éveken át megmaradnak.
A kutatók szerint módszer a jövőben arra is alkalmas lesz, hogy proteinek és más molekulák vizsgálatával meghatározhassák, hogy rákos szövetek vagy sejtek kialakulóban vannak-e az emberi szervezetben.
A radiokarbonos kormeghatározás során a természetben előforduló C-14 izotópot használják fel a széntartalmú anyagok korának meghatározására. Willard Frank Libby és munkatársai dolgozták ki 1949-ben a Chicagói Egyetemen, s a régészetben abszolút kormeghatározásnak tekintik. Libby kémiai Nobel-díjat kapott a módszerért.
