Az ügyész perbeszédében letöltendő szabadságvesztést kért.
A vádlottak tagadták a terhükre rótt cselekményeket, terhelő bizonyítékként javarészt csak a sértett vallomása szolgált, mely az elsőfokú bíróság számára nem volt elegendő a marasztaló ítélet kimondásához.
A vádirati tényállás szerint a fővárosban 2006. szeptember 19-ről 20-ra virradó éjszaka a sértettet rebiszes rohamrendőrök elfogták, s eközben olyan súlyosan bántalmazták, ütötték, rúgták, gumibottal verték, hogy a fogai meglazultak. Ezután a sértettet bevitték a rendőrségre, ahol még többször bántalmazták és csak órák múlva került kórházba. A sértett nem ismerhette fel támadóit, hiszen azok azonosítószám nélkül rohamsisakban követték el cselekményüket.
Az ügyészség a rendőri jelentés alapján vádolt meg három, elfogásban részt vevő rohamrendőrt.
A bíróság felmentő ítéletének indoklása szerint is minden bizonnyal rendőrök bántalmazták a sértettet, de hogy személy szerint a vádlottak-e, azt nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítania az ügyészségnek. A bíróság szerint ebben az ügyben nem lehet egyedül a sértetti vallomásra alapítani a konkrét büntetőjogi felelősséget, ugyanis a sértett nyilatkozataiban voltak ellentmondó, életszerűtlen részletek. Továbbá arra is van adat, hogy a sértettet elfogása után súlyosan bántalmazták ismeretlen rendőrök, tehát vádbeli sérülései nem kizárólag csak az elfogásakor, a vádlottak bántalmazásának következtében keletkezhettek.
A bíróság nem zárta ki: történhetett úgy is, ahogy a sértett előadta, de az is lehet, hogy a rendőr vádlottak és tanúk előadása felel meg a valóságnak, ezért bizonyítottság hiányában felmentette a három vádlottat.
Az ügyészség fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, így a büntetőper a táblán folytatódik majd másodfokon.
Korábban a sértett ellen is indult büntető, illetve szabálysértési eljárás, ám azokat már megszüntették a hatóságok.