Antoniót 25 évesen pappá szentelték, de törékeny egészsége miatt (valószínűleg asztmától szenvedett) két év múlva felhagyott a misézéssel, egy évvel később az egyházi szolgálatból is kilépett, de a hajszínére utaló prete rosso (vörös pap) ragadványnév élete végéig elkísérte. 1706-ban a Pio Ospedale della Pieta leány-árvaház hegedűtanára lett, az árvák egyre elismertebb zenekara számára komponálta első műveit, majd később concertói, kantátái és egyházzenei munkái java részét. 1716-ban megkapta a koncertmesteri címet, a San Marco szólóhegedűse is lett, ezekben az éveiben született szerzeményeinek nagy része.
1718-tól egyre többet utazott, de a Pieta továbbra is fizette, cserébe havonta két concertót szállított és velencei tartózkodása idején legalább négyszer próbálnia kellett a zenekarral. Feltételezik - bizonyíték nincs rá -, hogy egy pap számára megengedhetetlenül szoros szálak fűzték Anne Giraud énekesnőhöz, akinek kedvéért más velencei szerzők operáiból "emelt át" részeket, ezért több kollégájával is konfliktusba került. Élete szegénységben ért véget: zenéje kiment a divatból, ezért Bécsbe ment, hogy az őt igen kedvelő III. Károly udvari komponistája legyen. A király azonban nem sokkal később meghalt, a pártfogó és jövedelem nélkül maradt Vivaldi kéziratainak kiárusításából tartotta fenn magát. 1740-ben megbetegedett, s a császárvárosban hunyt el 1741. július 28-án, teste jeltelen sírban nyugszik. (Az csak a legendák világába tartozik, hogy temetésén állítólag az ifjú Haydn is ott énekelt a kórusban.)
A balszerencse halála után is üldözte, saját kezűleg írt kottáinak 27 kötete szétszóródott, neve feledésbe merült. Kéziratainak óriási gyűjteménye csak 1927-1930 közt került elő, maga Vivaldi csak a múlt század közepén került vissza a zenei köztudatba. Az igazsághoz tartozik, hogy műveinek még ma is csak töredéke csendül fel a koncerttermekben, s fanyalgók is akadnak: Igor Stravinsky például azt találta mondani, hogy Vivaldi nem száz concertót írt, hanem egyet százszor.
A rendkívül termékeny komponistának mintegy 770 szerzeménye ismeretes (de jóval kevesebb maradt fenn), 46 operát, számos egyházi tárgyú alkotást, több mint 90 vonós szonátát, közel 500 versenyművet komponált. Az akadémikus formákkal szakítva képes volt nem csak a bennfentesek szűk köre, hanem a szélesebb közönség által is élvezhető darabokat írni, a műveiből áradó öröm népszerűségének fő titka. (Műveit ma már zeneterápiás célokkal is felhasználják.)
Hegedűversenyeinek legcsillogóbb darabja A négy évszak, ez a leíró jellegű muzsika az első valódi programzene, amellyel Vivaldi hagyományt teremtett.
