A variaaukció, ez az európai, különösen a német nyelvterületen elterjedt árverési forma ugyanis dekorációs célra, lakásdíszítésre szolgáló festményeket, sokszorosított grafikákat, olajnyomatokat, másolatokat kínál igen alacsony kikiáltási áron. Nagyháziéknál bútorok, szőnyegek is kalapács alá kerültek ebből a kategóriából. A 131 bútor - köztük szekrények, különböző célú asztalkák, székek, tálalók, toalettasztalok - gyakran megduplázták 20 és 200 ezer forint közötti árukat. A legmagasabb leütést, 280 ezer forintot, egy dúsan díszített, jó állapotban lévő távol-keleti szalongarnitúra és egy 1840-ből való írószekreter érte el. Egy 1900-as Thonet-széket 30 ezer forintért, egy XIX. század végi neobarokk asztalt 46 ezer forintért vittek el. Szőnyeget már ezer forintért is kínáltak, a XX. századi magyar szőnyeg 24, a perzsa 12 ezerre tornázta fel magát. A kaukázusi kazak szőnyegek 55-70 ezer, az anatóliai imaszőnyegek 46-80 ezer forint között keltek el.
A 491 tétel zöme azonban festményekből, grafikákból állt. Köztük ismeretlen XIX-XX. századi német, osztrák, francia és magyar festők művei, és nevesített alkotók munkái. Rajzok, sokszorosított lapok, rézkarcok, fametszetek, akvarellek, temperák, olajfestmények, olajnyomatok. E bőséges kínálatból mindösszesen egy tétel indult százezer forint fölött. A kikiáltási árak többsége 5-10 és 30-40 ezer forintban volt meghatározva. Ennek köszönhetően nagy volt az elkelési arány, és sok az akár tízszerezett leütés.
A legdrágábban elkelt tételek meghaladták a százezer forintot. 34 ezer forintról 140 ezer forintra licitállták egy XVIII. századi osztrák festő Szent Antal-ábrázolását, Giovanni Sarlino 1910-es tájképét 130 ezer forintért vették meg. 110 ezer forintot ért egy XIX. századi Correggio Madonna a gyermekkel másolata és ugyanennyit Sarkantyú Simon virágcsendélete.
Mind a hét Ludwig Rohbock acélmetszetet elvitték 5 ezer forintról indítva 11 és 50 ezer forint közötti áron. Kedvelte a közönség az osztrák portrékat, a romantikus tájábrázolásokat is.
A bőséges kínálatban igazi kincsek is megbújtak. Két érzékeny Mednyánszky László-ceruzarajz (30, illetve 50 ezer forint) négy Pleidel János-akvarell (32 és 48 ezer forint között), egy Herman Lipót-tempera (55 ezer forint) és Faragó Géza akvarellje (44 ezer forint). Két Gyarmathy Tihamér sokszorosított lapért egyenként 44 ezer forintot adtak, két Szőnyi István-rézkarc 28, illetve 36 ezer forinton végzett. Pécsi Pilch Dezső temperája 15 ezer forintról 60 ezerig bírta. Magyar-Mannheimer Gusztáv balatoni tája 36 ezerről 65 ezerre emelkedett, s egy másik Balaton-part, Szentiványi Lajostól 8 ezres kikiáltási árát nyolcszorozta.
Jól jártak, akik 19 és 36 ezer forint között megszerezték az 5, a 8, a 18 vagy 54 darabos csomagba foglalt grafikai lapokat. Dekoratív nyomatokkal, metszetetekkel, rajzokkal, temperákkal, akvarellekkel gazdagodtak.
